• ADózás HATékonyan és Optimálosan

 

Egyéni vállalkozók: a pénzforgalmi szemlélet csapdája az áfában

Alanyi adómentesség és pénzforgalmi nyilvántartás

Mint ismeretes, az egyéni vállalkozók könyvelése a pénzforgalmi szemléleten alapul, ami nagy általánosságban azt jelenti, hogy a pénzmozgás időpontjában számoljuk el a bevételt és a kiadást is. Amennyiben egy alanyi áfa mentességet választott egyéni vállalkozó e pénzforgalmi szemléleten alapuló nyilvántartása szerint határozza meg, hogy az adott évben egy picivel maradt csak az alanyi mentességi értékhatár alatt, előfordulhat, hogy nagy meglepetések érik!

Az alanyi áfa mentességi értékhatár kezelése általában sok fejtörést okoz a vállalkozóknak. Főként azoknak, akik csak kicsivel maradnak az értékhatár alatt az adott évben. Vannak, akik az értékhatár megközelítésekor inkább már nem is tevékenykednek, vigyázva arra, hogy ne kerüljenek át áfa körbe. Előfordul az is, hogy egy adott tevékenységet – amelynek értékével már meghaladná a vállalkozó a mentességi határt – nem számláz ki csak a következő évben. Ám olyan is van, aki december hónapban már teljesített, a teljesítését ki is számlázta, a számlára viszont januári fizetési határidőt ír és kéri is a partnert, hogy csak januárban utaljon, mert akkor a bevételt a következő évre könyveli és így továbbra is maradhat alanyi mentes.

Ez utóbbi esettel van viszont egy nagy probléma: pénzforgalmi szemlélet ide vagy oda, de amikor az áfa mentességi értékhatárt szeretnénk meghatározni, akkor az áfa törvény előírásait kell alkalmazniuk még az egyéni vállalkozóknak is! A pénzforgalmi szemléletet az szja törvény használja arra vonatkozóan, hogy a vállalkozási tevékenység során szerzett jövedelmet milyen szabályok szerint kell leadózni. Az áfa törvény nem használja a pénzforgalmi szemléletet (természetesen kivételt képez ez alól az az eset, amikor az adóalany kifejezetten pénzforgalmi elszámolást választott áfa tekintetében, de ez a lehetőség nem automatikus és nem azonos az egyéni vállalkozókra vonatkozó, jövedelemadózással kapcsolatos pénzforgalmi szemlélettel!). Az áfa törvény tehát teljesítmény szemléletű, és az erre vonatkozó szabályokat – a többi adóalannyal egyetemben – az egyéni vállalkozóknak is alkalmazniuk kell.

Nézzük meg röviden, mit mond az áfa törvény az alanyi adómentesség értékhatárának megállapításáról!

„188. § (1) Alanyi adómentesség abban az esetben választható, ha az adóalany 2. § a) pontja szerinti összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege
a) sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen,
b) sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetőleg ténylegesen
nem haladja meg a (2) bekezdésben meghatározott felső értékhatárt.”

Az idézett jogszabályi hivatkozásban kiemelt „megtérített vagy megtérítendő” kifejezés felett, tapasztalatom szerint, sokan elcsúszunk – időnként még mi, szakemberek is. Pedig a „megtérítendő” szó nem véletlenül került bele a jogszabályba! Ez arra utal tehát, hogy annak az ügyletnek az ellenértéke is beletartozik az adott évi értékhatárba, amelyet már teljesítettek ugyan, de azt csak a következő évben térítik meg! A pénzforgalmi szemléletben történő könyvelés pedig ezen ügyletek ellenértékét nem mutatja!

Ha az egyszeres könyvviteli programunkból nyomtatunk egy éves áfa analitikát, amely alapján még az értékhatárt nem értük el, ám van olyan ügyletünk, mellyel – ha az még decemberben befolyna – már átlépnénk, akkor sajnos teljesen mindegy a pénzmozgás dátuma, mert a „megtérítendő” ellenérték is beleszámít a bevételeinkbe!

Ha pedig ezt a szabályt nem ismerjük, vagy nem jól értelmezzük, sajnos előfordulhat, hogy később – akár évek múltán is – derül ki, hogy tévedtünk. Ráadásul, ha ezt nem mi, hanem az adóhatóság állapítja meg, igencsak komoly következményei lesznek, hiszen annak, aki áfa körbe került, rengeteg a tennivalója (a számlákat áfásan kell kiállítania, bevallást kell készítenie, a pozitív áfát be is kell fizetnie… és még sorolhatnám). És ha mindezt elévülési időn belül akár több évre visszamenőleg állapítják meg, talán az egész vállalkozás léte megkérdőjeleződik.

Erre a szabályra tehát nagyon oda kell figyelnie mind a szakembereknek, mind pedig az ügyfeleknek. Ezért mindenképpen érdemes őket is tájékoztatni, hiszen ennek a szabályozásnak tudatában megfelelő módon tudják tervezni az adott évi teljesítéseiket és nem állhat elő semmi, általuk nem ismert, váratlan és utólag már nem korrigálható helyzet.

* * *

Amennyiben részletesebben is érdekelnek az egyéni vállalkozók könyvelésének és adózásának szabályai, akkor jelentkezz 2017. január 5-ig kedvezményesen az Egyéni vállalkozók könyvelése, adózása A-tól Z-ig – egyszerűbb, mint gondolná! címmel 2017. január 24-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen is át tudjuk beszélni felmerülő kérdéseidet!

Publikálva: http://5percado.hu/egyeni-vallalkozok-penzforgalmi-szemlelet-csapdaja-az-afaban/

* * *

 

Vállalkozásindítás: hogyan adjunk tanácsot?

A hatékony tanácsadás alapkérdései

Feltételezem, sokan kerültünk már olyan szituációba, hogy valaki eljött hozzánk tanácsot kérni vállalkozásindítással kapcsolatban és elmondta, milyen tevékenységet szeretne végezni, de már azt is közölte, hogy milyen formában, ráadásul azt is hozzátette, hogy KATA adózó akar lenni, mert a szomszéd sógorának a nagymamája azt mondta, hogy ilyen vállalkozást indítson, hiszen ez a legjobb. Gondolom, most sok olvasó bólogat!

A kérdés: hogyan is kezeljük ezt a helyzetet és hogyan legyünk gyorsak és hatékonyak? Ebben a cikkben szeretném – a teljesség igénye nélkül – megosztani az én gondolataim és gyakorlati tapasztalataim, ami reményeim szerint sokak hasznára válik.

A helyzet megismerése és a bizalom elnyerése

Természetesen a bevezetőben említett példa szélsőséges helyzetet mutat be, de valóban, a – leendő – ügyfél elsőként azt közli, milyen tevékenységet szeretne végezni és ebben kér tőlünk segítséget. Sokan tájékozódtak már ismerősöktől, internetes honlapokról, egyesek még a NAV ügyfélszolgálatát is felhívták és valóban alapos „kutatómunkát” végeztek, mire eljutnak hozzánk. Ahány ember, annyi variáció.

Mégis, nagyon fontos, hogy már az első találkozás alkalmával mi is alapos munkát végezzünk és a lehető legtöbb információt összegyűjtsük a választott tevékenységre vonatkozóan, hiszen e nélkül nem adhatunk megfelelő tanácsot. Sokaktól hallom, hogy a könyvelő „helyzetelemzés” nélkül rávágja, hogy melyik vállalkozási és adózási forma a megfelelő és nem is törődik a részletekkel, de higgyük el, megéri!

Ha az első találkozás alkalmával máris látszik rajtunk, hogy törődünk az ügyféllel, a legjobbat akarjuk neki, érdekelnek a részletek, tudjuk, mit kell kérdezni és szakszerűek, felkészültek vagyunk, akkor olyan bizalmat ébresztünk benne, hogy nem csak ő, hanem az ő ajánlására többek is megfordulnak majd az irodánkban!

Milyen kérdéseket tegyünk fel?

Elsőként javaslom, hogy ne álljunk meg annál, hogy az ügyfél kitalálta, hogy egyéni vállalkozó szeretne lenni és KATA adózást akar alkalmazni! Javaslom tájékoztatni őt arról, hogy érdemes végiggondolni több dolgot ahhoz, hogy eldönthessük. A végén lehet, hogy az általa jónak tartott variáció lesz az optimális, de érdemes meggyőződni róla, hiszen a „játék” zsebre megy!

Az egyszerűség kedvéért vegyük a leggyakoribb eseteket és szűkítsük le a kört! Tételezzük fel, hogy egyéni vállalkozás, betéti társaság vagy korlátolt felelősségű társaság közül érdemes választani az ügyfélnek! Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, neki melyik a legoptimálisabb megoldás, tegyünk fel ilyen és ehhez hasonló kérdéseket:

Van-e heti 36 órát elérő munkaviszonya („főállása”)?

Miért fontos ez? Mert ha van, akkor sem egyéni vállalkozóként sem pedig társas vállalkozóként nem kell neki alapvetően havi szinten fizetnie „maga után” a járulékokat, ami igencsak kedvező! Csak a felhalmozódott nyereséget kell leadóznia. Ne felejtsük el, hogy egyéni vállalkozóként osztalékként kötelező leadózni az adózott nyereséget, míg bt vagy kft esetén a társasági adó megfizetése után szabadon dönthet, hogy kiveszi-e osztalékként a cégből, vagy „bent hagyja” a cégben az összeget. Itt tehát máris tudunk „spórolni”, hiszen bár végül az adó ugyanannyi lesz, mégsem mindegy, hogy kötelező-e vagy csak lehetőség saját jövedelemként kezelni a megtermelt és leadózott nyereséget.

Emellett azért is fontos ez az információ, mert KATA adózóként sem mindegy, hogy 25 vagy 50 (netán 75) ezer forintot fizet majd havonta.

Ha esetleg már van részmunkaidős állása, akkor érdemes javasolni neki, hogyha megoldható, bővítse fel heti 36 órára (találkoztam olyan esetekkel, ahol 35 órás munkaviszonyban volt valaki és csak heti 1 órára volt szüksége, amit meg is kapott a munkahelyén!)

Mennyi árbevételre számít éves szinten?

Sokan nincsenek még azzal sem tisztában, mennyi bevételre számíthatnak (leszámítva azokat, akik már korábban is végezték a tevékenységet és most szeretnék végre legalizálni), hiszen a legtöbb esetben nincs (és nem is lehet konkrétan) információjuk, így csak „tapogatóznak”. Ez természetes, de ha nincs is adat, akkor magyarázzuk el az adózási hátterét, hogy megértse, mennyire nem elhanyagolható ez az információ.

De miért is fontos ez a kérdés? Egyrészt az áfakör miatt. Amennyiben alapvetően nem áfamentes tevékenységről van szó, akkor figyelembe kell venni az alanyi mentesség lehetőségét is. Amennyiben a bűvös 6 millió alatt marad várhatóan a bevétel, akkor kalkuláljunk ezzel. Amennyiben már a tevékenység jellegénél fogva át fogja lépni ez a határt, akkor sincs nehéz dolgunk, várhatóan érdemes máris áfakörrel indítani (sőt, ha alaposan megnézem a törvény szövegét, választási lehetőségünk sincs). Amennyiben viszont bizonytalan az értékhatár elérése, akkor legtöbb esetben először induljunk el az alanyi mentesség lehetőségével és kalkuláljunk ezzel, majd vegyük górcső alá az áfakört is!

Az alanyi mentességen kívül a KATA értékhatár megállapításánál sem elhanyagolható, hogy mennyi lesz a bevétel, hiszen a 6 millió forint feletti rész 40%-kal adózik. A magas adó ellenére viszont itt is javaslom, hogy ne rettentsen el ez az aránytalanul magasnak tűnő adómérték, mert kalkuláltam már olyan esetet is, ahol közel 12 millió forint éves árbevételnél is megérte KATA adózónak lenni (tekintettel arra, hogy teljes egészében költségmentes szolgáltatási tevékenységet végzett az ügyfél)! Ezért javaslom kiszámolni erre az esetre is az éves összes adóterhet!

De ne feledjük: ha minden kötél szakad, és nem tudunk valószínűsíteni sem bevételt, akkor magyarázzuk el az ügyfélnek, hogy van még a tevékenység megkezdését követően is lehetőség arra, hogy időben lépjünk (pl. időnként megéri „sima” vállalkozói szja szerinti adózással indulni és csak év közben átlépni KATA adózás alá!)

Várhatóan mennyi költséget tud generálni éves szinten ehhez a bevételhez?

Ez kulcsfontosságú kérdés annak megállapításához, hogy mennyi jövedelemre lehet szert tenni! Hiszen a magasabb költségigényű tevékenységek esetén kevesebb jövedelem termelődik, míg egy – szinte – költségmentes tevékenységnél (pl. szellemi jellegű szolgáltatásnál) szinte az egész árbevétel jövedelemnek számít majd, így a várható költségek ismeretében máris láthatjuk, hogy mennyi jövedelem várható és így – ismerve az adott adózási módra vonatkozó szabályokat – könnyen kiszámítható, hogy mennyi adót kell majd éves szinten fizetnie az ügyfélnek!

A költségeknél az sem elhanyagolható, hogy milyen jellegű költségek lesznek! Hiszen az iparűzési adónál figyelembe vehető költségek (pl. magas anyagköltség, ELÁBÉ vagy közvetített szolgáltatás) magas összege esetén lehetséges, hogy pl. KATA adózóként nem érdemes választani az éves 50 ezres maximális iparűzési adófizetést, hanem jobban megéri az általános szabályok szerint adózni.

Hol legyen a székhely, telephely?

Ha már az iparűzési adónál tartunk: tudjuk, hogy vannak települések, ahol 2% az iparűzési adó, de rengeteg helyen ez az adó ennél (jóval) alacsonyabb, sőt, sok helyen be sem vezették azt. Amennyiben lehetőség van – a tevékenység jellegéből vagy más okból kifolyólag – székhely, telephely megválasztására, sokat spórolhatunk már az indulás előtt az ügyfélnek az optimális székhely vagy telephely választással és a későbbiekben az iparűzési adó megosztásához kapcsolódó megfelelő tájékoztatással.

Mennyi alaptőkével rendelkezik az ügyfelünk?

Mondanom sem kell, hogy tájékoztatnunk kell ügyfelünket az egyes gazdálkodási formák jellemző tőkeigényéről! Nem elég elmondani, hogy egyéni vállalkozónál nem kell alaptőke, a betéti társaságnál minimális és kft-nél pedig minimum 3 millió forint, de – főként kft esetében – arról is érdemes beszélni, hogy ezt milyen formán kell tudni prezentálni. Mert lehetséges, hogy ügyfelünknek nincs 3 millió forint készpénze, viszont rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges, nagyértékű tárgyi eszközökkel, amiket apportként be tud vinni a cégbe és máris lehetősége van kft-t alapítani! (Természetesen a felelősségi szabályokat se hanyagoljuk el ennél a témánál!)

Az alapítás költségei is fontosak, ugyanis egy egyéni vállalkozásnál nincsenek illetékek, eljárási díjak, míg cégalapításnál ezekkel is számolnunk kell – nem beszélve arról, hogy az adószám megszerzése egy egyéni vállalkozásnál ma már szinte csak egy pillanat, míg gazdasági társaságok esetében több napig is eltarthat!

Természetesen a fentieket még oldalakon keresztül lehetne folytatni, sőt, több száz oldalas, részletes tanulmányt is lehetne a témáról írni, ami meghaladja a cikk kereteit. Számos egyéb kérdést kell tisztázni annak érdekében, hogy megfelelő tanácsot tudjunk adni! Mindezek ellenére remélem, hogy a leírtak hasznosnak bizonyulnak és egy-két újabb ötletet adtak az olvasóknak! A legfontosabb tanácsom pedig továbbra is az, hogy legyünk felkészültek mindig a vállalkozás indításának témakörében (is), mivel a befektetett idő többszörösen megéri, hiszen mindannyian olyan ügyfélre vágyunk, aki nem a más által könyvelt anyagot adja át nekünk, hogy folytassuk, hanem olyanra aki „tiszta lapokkal indul”!

Publikálva: http://5percado.hu/vallalkozasinditas-hogyan-adjunk-tanacsot/

* * *

 

Adószámos magánszemély kontra egyéni vállalkozó

Hol a határ a kettő között???

Magánszemélyként saját nevünk alatt két módon végezhetünk tevékenységet: adószámos magánszemélyként vagy egyéni vállalkozóként. Gyakori kérdésként merül fel, hogy hol a határ a kettő között? Mi fér bele az adószámos magánszemély kategóriájába és mi az, ami már egyéni vállalkozói tevékenységnek minősül? A válasz nem könnyű, sőt, a legtöbb esetben mondhatni lehetetlen…, de próbáljunk meg legalább közelebb jutni a megoldáshoz!

Az egyéni vállalkozás meghatározása és a tevékenységi formák elhatárolása

Kezdjük a könnyebbnek tűnő résszel: ki minősül egyéni vállalkozónak? Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (Ev.tv.) meghatározza az egyéni vállalkozói tevékenység lényegét.

Ez alapján Magyarországon természetes személy üzletszerű, rendszeres, nyereség- és vagyonszerzési célú, saját gazdasági kockázatvállalás melletti gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végezhet. Ez egy olyan meghatározás, melyet szó szerint betartva szinte el sem képzelhető, hogy magánszemélyként egyéni vállalkozáson kívül bármilyen más formában is lehetne tevékenységet végezni, mivel szinte mindenre érvényes lehet az „üzletszerűség”, a „rendszeresség”, valamint a „nyereség- és vagyonszerzési cél”.

Ha továbbmegyünk, egy kis segítséget mégis kapunk a jogalkotótól, hiszen az Ev.tv. felsorolja, hogy milyen tevékenységekre nem kell alkalmazni az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályokat. Ezek a következők:

• a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti mezőgazdasági őstermelői tevékenység,
• a szolgáltató állatorvosi tevékenység,
• az ügyvédi tevékenység,
• az egyéni szabadalmi ügyvivői tevékenység,
• a közjegyzői tevékenység,
• az önálló bírósági végrehajtói tevékenység.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) pedig kiemeli, hogy nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki

• az ingatlan-bérbeadási,
• az egyéb szálláshely-szolgáltatási

tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja.

E két tevékenységnél vegyük figyelembe, hogy a jogszabály ezzel nem azt mondja ki, hogy nem lehet egyéni vállalkozóként végezni az ingatlan bérbeadást vagy az egyéb szálláshely-szolgáltatást, hanem azt fogalmazza meg, hogy ez nem minősül egyéni vállalkozási tevékenységnek akkor, ha önálló tevékenységből származó jövedelemként vagy tételes átalányadózással kívánja leadózni a magánszemély e jövedelmeket.

Egy nagyon régi adóhatósági tájékoztató alapján – mely természetesen nem tekinthető jogforrásnak – kapunk még egy iránymutatást, amely a szellemi szabadfoglalkozásúakra vonatkozik. Bár a tájékoztató régi, önmagában e tevékenység adójogi megítélése azóta sem változott, azaz a szellemi szabadfoglalkozású tevékenységet végzők a mai napig gyakorta végzik adószámos magánszemélyként a tevékenységüket és ezt az adózási módot az adóhatóság sem vitatja.

Ha a tevékenységünk nem tartozik a fenti, konkrétan „besorolt” kategóriákba, akkor viszont át kell gondolnunk, hogy az milyen mértékben minősül üzletszerűnek, rendszeresnek, nyereségorientáltnak.

Sajnos nincs olyan jogszabály Magyarországon, ami konkrétan meghatározná, hogy mit kell értenünk e fogalmak alatt, így csak és kizárólag az általunk végezni kívánt tevékenység összes körülményét figyelembe véve tudjuk meghatározni, hogy egyéni vállalkozói vagy adószámos magánszemély kategóriájába tartozik, hiszen például rendszeres nem csak egy naponta vagy hetente ismétlődő tevékenység lehet, hanem akár egy havi vagy kéthavi, de akár félévente ismétlődő tevékenység is minősülhet rendszeresnek. Emellett a tevékenységek nagy része üzletszerűnek is mondható, hiszen azt épp azért végzi az adott magánszemély, mert nyereséget szeretne elérni általa.

Mindent figyelembe véve azt lehet mondani, hogy amennyiben még nem tudjuk pontosan, hogy az általunk végezni kívánt tevékenység mennyire fog hosszútávon működni, vagy mennyire fog nyereséget termelni és egyelőre csak ki szeretnénk próbálni, hogy egyáltalán működik-e, ez esetben – véleményem szerint – érdemes adószámos magánszemélyként elkezdeni, és amennyiben egyértelművé válik, hogy rendszeres és üzletszerű lesz, akkor elég megváltoztatni a tevékenységi formánkat!

Ne felejtsük el az általános forgalmi adót!

A rendszeresség és üzletszerűség mindemellett az áfa szempontjából is igen fontos, mivel az általános forgalmi adóról szóló törvény adóalanynak tekint minden személyt, aki saját neve alatt üzletszerűen, illetőleg tartósan vagy rendszeres jelleggel folytatja ellenérték elérésére irányuló vagy azt eredményező, független formában végzett tevékenységét, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére.

Ez persze nem azt jelenti, hogy amennyiben a fentiek igazak ránk, egyéni vállalkozóvá kell válnunk, csupán annyit jelent, hogy a feltételek teljesülése esetén adószámos magánszemélyként is áfa alannyá válunk és ez további kötelezettségeket jelent számunkra.

Nézzünk néhány fontosabb eltérést a két tevékenységi forma között! A teljesség igénye nélkül szeretnék kiemelni néhány eltérést a két tevékenységi forma között, amire érdemes odafigyelni.

Kifizetőnek történő számlázás

Nagyon fontos és ezért érdemes odafigyelni arra, hogyha például egy gazdasági társaság (vagy más kifizetőnek minősülő személy) felé állítunk ki számlát, akkor egyéni vállalkozóként a teljes összeget megkapjuk, adófizetési kötelezettségünket pedig önadózással teljesítjük, azaz mi valljuk be és fizetjük meg az adót.

Ha viszont adószámos magánszemélyként számlázunk kifizetőnek, akkor a partnerünknek keletkezik adólevonási, bevallási és befizetési kötelezettsége, így tőle már csak a leadózott összeget kapjuk meg (és természetesen egy igazolást, mely alapján az éves bevallásunkba beállítjuk az abban szereplő adatokat), így kevesebb adminisztrációs feladatunk lesz év közben.

Költségelszámolás, egyéb adófizetési kötelezettségek

Az adószámos magánszemélyek költségelszámolása korlátozottabb, mint az egyéni vállalkozóké, mivel ők nem számolhatnak el maguk számára bért/kivétet, továbbá korlátozás van az értékcsökkenési leírás elszámolásában is.

Viszont a kifizetőnek történő tevékenység folytatása során az adószámos magánszemély nyilatkozhat költségelszámolás mértékéről, így már év közben is kevesebb adófizetési kötelezettsége keletkezhet, mint az egyéni vállalkozónak, bár ez inkább csak cash-flow előnyt jelent, hiszen végül mindenki csak a ténylegesen felmerült és igazolt költségét számolhatja el.

Adók tekintetében az egyéni vállalkozónak iparűzési adó fizetési kötelezettsége van, míg az adószámos magánszemélynek nincs, valamint a vállalkozónak meg kell fizetnie a minimum járulékokat is, ha nincs máshol főállása. Adószámos magánszemély esetén nem kell minimum járulékokat fizetni.

Veszteségelhatárolás

Mindkét tevékenységi forma esetén a jövedelem meghatározása úgy történik, hogy a bevételekből levonásra kerülnek a tevékenység végzésével kapcsolatban felmerült és elszámolható költségek.

A különbség abban áll, hogy míg az adószámos magánszemély maximum annyi költséget számolhat el, amekkora bevétele volt (azaz az elszámolható költsége kisebb a bevételénél vagy egyenlő azzal), addig az egyéni vállalkozó a bevételét meghaladó költségeket is elszámolhatja.

Az így keletkezett negatív eredményét, azaz veszteségét az egyéni vállalkozó, a következő évre átviheti (bizonyos feltételek figyelembevételével), azaz a veszteségét elhatárolhatja. Ez pedig azért előnyös, mert az előző évről áthozott költségek levonhatóvá válnak a következő évi bevételből, ami a következő év adóját csökkenti, míg az adószámos magánszemély esetén a többletköltségek „elvesznek”.

Bejelentés, bevallás

Az egyéni vállalkozó adószámát közvetlenül nem az adóhatóságtól kapja, hanem a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalánál kell bejelenteni a tevékenység végzésének megkezdését és ez a hivatal küldi meg az adószámot. Az itt nem szereplő, adóhatóság számára szükséges adatokat a ’T101E nyomtatványon kell bejelenteni. Ezzel szemben az adószámos magánszemély a ’T101-es nyomtatványon kér adószámot és ezen jelent be minden egyéb, az adóhatóság számára szükséges adatot.

A bevallási határidő is eltér: az éves személyi jövedelemadó bevallását (’53-as bevallás) az egyéni vállalkozó a következő év február 25-ig, míg az adószámos magánszemély május 20-ig köteles benyújtani.

A felsorolást lehetne még folytatni, hiszen rengeteg szempont alapján lehetne összehasonlítani a két tevékenységi formát, azonban e cikk célját és terjedelmét ez meghaladja, így csak néhány fontos dolgot emeltem ki.

Publikálva: http://5percado.hu/adoszamos-maganszemely-kontra-egyeni-vallalkozo/

* * *

 

A használtautó kereskedés útvesztői az áfában

A különbözeti áfa működése

A gépjárművekkel kapcsolatos elszámolások és adózási szabályok szerteágazóak Magyarországon. Szinte minden adójogszabály foglalkozik valamilyen módon velük és nagy odafigyelést igényel a szakemberek részéről is a kapcsolódó jogszabályok helyes alkalmazása.

Mostani cikkemben szeretném egy kicsit a használtautó kereskedők oldaláról megközelíteni a témát, ugyanis az ő esetükben speciális szabályok is vonatkoznak az áfára. Most kifejezetten a különös szabályokat szeretném részletezni, hiszen amennyiben ezek nem alkalmazhatók, akkor a „normál” áfa szabályok lépnek életbe.

Ki minősül viszonteladónak az áfa szempontjából?

Kezdjük először is azzal, hogy kit tekintünk áfa szempontjából használtautó kereskedőnek!? Áfa tekintetében a használtautó kereskedő viszonteladónak minősül. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) külön alfejezete foglalkozik a viszonteladókkal és a rájuk vonatkozó különleges adózás szabályaival.

Ez alapján viszonteladónak tekintünk minden olyan adóalanyt, aki (amely) ilyen minőségében továbbértékesítési céllal használt ingóságot, műalkotást, gyűjteménydarabot vagy régiséget szerez be, importál, vagy egyébként tart tulajdonában, illetőleg e körben – megbízás alapján – bizományosként jár el. A használtautó az „ingóság” kategóriájába tartozik, tehát a használtautó kereskedő a viszonteladóra vonatkozó különleges áfa-szabályokat – a feltételek teljesülése esetén – köteles alkalmazni.

Mikor kötelező alkalmazni a speciális szabályokat?

Amennyiben az adóalany kereskedő továbbértékesítési céllal szerez be használt (tehát nem új!) gépjárművet, akkor először is meg kell vizsgálnunk, hogy beszerzéskor áthárítottak-e rá áfát, vagy sem. Amennyiben a beszerzési számlán áfa került felszámításra, nem alkalmazhatók a különleges szabályok, így – a mindenki által ismert – általános szabályok szerint kell eljárnunk.

Ezen túlmenően a használtautó kereskedőnek a különleges áfa szabályokat kell alkalmaznia, amennyiben az alábbi személyektől szerezte be a használt gépjárművet:

• nem adóalany személytől, szervezettől (ide tartozik például a magánszemély is!);
• olyan adóalanytól, akinek (amelynek) termékértékesítése az Áfa tv. 87. §-a szerint mentes az adó alól (pl. olyan gépjárműt vásárol, melyet azért számláztak felé adómentesen, mert korábban adó levonására nem volt lehetőség, stb.);
• alanyi adómentes adóalanytól;
• olyan adóalanytól, akire a közösségi szabályok alapján a kisvállalkozókra vonatkozó mentesség szabályait kell alkalmazni;
• másik viszonteladótól;
• olyan adóalanytól, akinek (amelynek) termékértékesítésére a közösségi szabályok szerint a viszonteladókra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Mindemellett az Áfa tv. lehetőséget biztosít arra is, hogy annak ellenére, hogy a különös szabályok alkalmazására kötelezett a viszonteladó, az adóhatóságnak előzetesen tett bejelentésével a viszonteladó az egész tevékenységére vonatkozóan választhatja az általános szabályok szerinti adózást is. Ettől azonban a választását követő második év végéig nem térhet el. Amennyiben később nem módosítja a választását, akkor a választása meghosszabbodik újabb két évvel.

Egyedi vagy globális nyilvántartás?

A különleges szabályok alkalmazása esetén az e kategóriába tartozó gépjárművek vonatkozásában (és csakis azokra nézve!) a nyilvántartásunkat is a különleges szabálynak megfelelően kell vezetnünk, az adó alapjának és összegének meghatározása céljából.

Az Áfa tv. két lehetőséget biztosít a nyilvántartás vezetésére: az egyedi, illetve a globális nyilvántartáson alapuló módszert.

Főszabály szerint az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert kell alkalmazni, ám a viszonteladó dönthet úgy is, hogy a globális módszert választja, ezt azonban előzetesen be kell jelentenie az adóhatóságnak és a választása évét követő naptári év végéig ettől nem térhet el. Ellenkező nyilatkozat hiányában a választás a határnapot követően meghosszabbodik.

Egyedi nyilvántartás módszere szerint az adó alapját úgy kell meghatároznunk, hogy az adott gépjármű eladási árából levonjuk annak beszerzési árát. Ekkor megkapjuk az árrést. Az így kapott összeg bruttó érték, tehát az áfa összegét is tartalmazza. Amennyiben az értékesítési ár kisebb, mint a beszerzési ár volt (azaz veszteséggel értékesítettük az adott gépjárművet), akkor az árrés összege nulla.

A globális nyilvántartáson alapuló módszer ezzel szemben azt jelenti, hogy az adó alapjának meghatározásához az azonos adómérték alá eső termékeknek az adómegállapítási időszakra összesített értékesítési ár összegéből levonjuk a beszerzéseknek az ugyanezen időszakra összesített beszerzési ár összegét. A kettő különbözete az árréstömeg és ebből számítjuk vissza az áfát. Az árréstömeget természetesen adómértékenként határozzuk meg. Az árréstömeg legkisebb összege ez esetben is csak nulla lehet, negatív előjelű nem.

A globális nyilvántartáson alapuló módszer alkalmazása mentesíti a viszonteladót a termék egyedi árrésének nyilvántartása, és az egyedi nyilvántartási módszerhez tartozó adóalap-megállapítás alól.

Fontos további kitétel, hogy a globális nyilvántartáson alapuló módszer választása mellett sem alkalmazható ez a módszer azon termékre, amelynek beszerzési ára meghaladja az 50 000 forintnak megfelelő pénzösszeget, így azokra csak az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer használható.

Akármelyik módszert is választja a használtautó kereskedő, mennyiségi nyilvántartás vezetésére és leltár készítésére lesz kötelezett az Áfa tv. 223.§-ában leírtak szerint.

Nézzünk néhány példát!

1) A kereskedő globális nyilvántartási módszert választott, amit be is jelentett az adóhatósághoz. 2016. februárban vásárolt egy használt autót 500.000 Ft-ért egy magánszemélytől.

a) Márciusban eladta ezt a használt autót 700.000 Ft-ért. Mennyi áfát kell fizetnie?

Először is vegyük észre, hogy hiába választott globális nyilvántartási módszert, mivel az autó beszerzési ára meghaladja az 50 ezer Ft-ot, egyedi nyilvántartás alapján kell kiszámolnunk az adó alapját és az adót.

Az értékesítési és beszerzési ár különbözete: 700.000-500.000 Ft=200.000 Ft. Tehát a 200.000 Ft értékű különbözet már tartalmazza az áfát, így ki kell számolni, hogy mennyi ebből az adóalap és mennyi az adó: Adóalap: 200.000 Ft / 1,27= 157.480 Ft, Áfa összege: 157.480 x 0,27 = 42.520 Ft.

Amennyiben negyedéves bevalló az említett kereskedő, úgy az I. negyedéves áfa bevallásban kell feltüntetnie a fenti adatokat. A 09. sor b) oszlopába beírjuk az adó alapját, azaz a 157 ezer Ft-ot és a c) oszlopba az adó összegét, azaz a 43 ezer Ft-ot.

b) Márciusban eladta ezt a használt autót 400.000 Ft-ért. Mennyi áfát kell fizetnie?

Az árrés kiszámítása: értékesítési ár (-) beszerzési ár, azaz 400.000 – 500.000 = -100.000 Ft. Mivel az árrés negatív, így az adóalap nulla, ezért adófizetési kötelezettség sem merül fel.

2) Hogyan változik a helyzet, ha az említett kereskedő egy használt, 20 éves Trabantot vásárol 2016 márciusában 40.000 Ft-ért, de azt csak áprilisban sikerül neki eladnia 70.000 Ft-ért?

Mivel a beszerzési ár nem haladja meg az 50 ezer forintot, így a globális módszer szerint állapíthatja meg a kereskedő az adóalapot és adót. Ez pedig azt jelenti, hogy időszakonként kell összevonni a beszerzéseket és az értékesítéseket.

Negyedéves bevalló lévén a következőre kell figyelnie: mivel csak áprilisban sikerült eladnia az autót, így csak a II. negyedéves bevallásban kell figyelembe vennie az árbevételek között a 70 ezer Ft-os bevételt, de mivel az I. negyedévben vásárolta az autót, az I. negyedévi bevallásban figyelembe veheti a beszerzési árat (azaz az 50 ezer Ft-ot) a globális elszámolás szabályainak megfelelően.

E módszer alkalmazása azzal a negatív eshetőséggel járhat, hogyha az egyik időszakban több a beszerzése, viszont a másik időszakban adja el a korábban beszerzett autókat, akkor az első időszakban nem kell fizetnie áfát, míg a másik időszakban nem tudja majd levonni a beszerzések összegét, így jelentős áfa fizetési kötelezettsége is felmerülhet a kereskedőnek.

Ezért fontos még a tevékenység megkezdése előtt átgondolni, hogy melyik módszer fogja várhatóan megérni!

Egyéb speciális rendelkezések

Egyik módszer alkalmazása esete sem mentesíti a használtautó kereskedőt a következő szabályok alkalmazása alól:

• a kereskedő a használt gépjármű közösségi beszerzéséhez, illetve importjához kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult; ez pedig annyit jelent, hogy kizárólag a különbözeti adózással értékesített termékek beszerzéséhez, illetve importjához kapcsolódó áfa tekintetében nem jogosult a viszonteladó adólevonásra; egyéb esetben – amennyiben jogosult rá – az előzetesen felszámított adó levonható;
• az általa kiállított számlán áthárított adót és az adó százalékértékét nem szerepeltetheti, így a kiállított számlát befogadó sem jogosult adó levonására, továbbá a számlán fel kell tüntetnie a következőt: „különbözet szerinti szabályozás – használt cikkek”.

Mint a fentiekből is láthatjuk, nem is olyan egyszerű a használtautó kereskedők (és természetesen a könyvelőjük) – dolga, hiszen amennyiben például a globális nyilvántartáson alapuló módszert választották, előfordulhat, hogy háromféle kalkulációval kell meghatározni az áfa alapját és összegét:

• egyrészt a globális módszer szerint,
• másrészt az ide nem sorolható tételeknél az egyedi nyilvántartás alapján, és
• azokra a gépjárművekre vonatkozóan, melyekre egyik módszer sem használható, az általános szabályok szerint.

Nagyon fontos a tevékenység megkezdése előtti kalkuláció annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb és legoptimálisabb adózási módot választhassuk a tevékenység egészére és megfelelő módon éljünk a választási jogunkkal.

Publikálva: http://5percado.hu/hasznaltauto-kereskedes-utvesztoi-az-afaban/

* * *

 

Gyűjtőszámlázzunk!

A gyűjtőszámlázás szabályai

A gyűjtőszámla kifejezést nagyon sokszor hallhattuk már, rengeteg adózó alkalmazza is ezt a módszert, emellett viszont vannak olyanok, akik számára nagy könnyebbséget jelentene a használata, ám eddig mégsem foglalkoztak a részletekkel.

Tekintsük át most, hogy kinek, mikor és miért érdemes alkalmazni ezt a számlázási technikát és milyen részletszabályok vonatkoznak rá!

Alkalmazási feltételek

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) értelmében az adóalany az általa belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról köteles számla kiállításáról gondoskodni. Ez a főszabály, melyre természetesen rengeteg részletszabályt, feltételeket és kivételeket találhatunk a törvényben.

Képzeljük el, mennyi számlát kell kiállítani abban az esetben, ha például egy kiskereskedő egy nagykereskedelmi raktárból napi szinten több boltjába folyamatosan vásárol és szállíttat termékeket! Minden egyes megrendelés, szállítás, egyúttal egy teljesítés is és ez esetben a nagykereskedőnek számla kiállítási kötelezettsége keletkezik. Egy hónap alatt akár több száz számla kiállításáról is gondoskodnia kell.

De vegyünk egy másik példát is: egy filmgyártó vállalat szerződéses kapcsolatban áll egy fodrász szalonnal és heti rendszerességgel küldi a színészeket a fodrászatba. Minden egyes elvégzett munka után számlát kell kiállítania a szalonnak a filmgyártó társaság felé.

Harmadikként vegyünk egy „testhez álló” példát: egy tanácsadó iroda tanácsadási tevékenységet nyújt egy ügyfélnek, mely jellegét tekintve nem sorolható a folyamatos teljesítés kategóriájába, hanem alkalmanként történik egy-egy önálló tanácsadás egy adott időszakon belül, viszont csak az időszak végén kerül kiállításra a számla.

A fenti példákban szerettem volna szemléltetni, hogy a gyűjtőszámlázás alkalmazására mind termékértékesítés, mind pedig szolgáltatásnyújtás esetén lehetőség van, de ami ennél is fontosabb az az, hogy akkor hasznos alkalmazni, amikor ugyanazon felek között egy napon több, vagy egy időszakon belül több teljesítés is történik.

A példáinkat tekintve: a kiskereskedőnk egy napon belül többször vásárol a nagykereskedőtől és ezt teszi – feltehetőleg – a hónap minden napján. A filmgyárunk esetében viszont előfordulhat, hogy az adott időszakban vannak olyan napok, amikor egyáltalán nem küld egy színészt sem fodrászhoz, máskor pedig egy nap alatt ezt többször is megteszi, azaz több önálló teljesítés is történik az adott napon. Ez utóbbihoz hasonlít a tanácsadó irodánk példája is, hiszen előfordulhat, hogy az ügyfél nem kér segítséget egy hétig, aztán a következő héten – vagy akár egy napon belül is – többször keres fel.

Mint láthattuk, abban az esetben lehet gyűjtőszámlát kiállítani, ha az adóalany a teljesítés napján egyidejűleg vagy az adott naptári hónapban ugyanannak a személynek, szervezetnek több, számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet teljesít. Az egy hónapot meghaladhatja az időszak, amennyiben a számlát kibocsátó adóalany adómegállapítási időszaka az egy hónapot meghaladja (tehát, ha a számla kibocsátására kötelezett fél nem havi, hanem negyedéves vagy éves áfa bevalló, akkor – eltérő megállapodás hiányában – nem kell kiállítania havonta a gyűjtőszámlát).

Fontos további feltétel, hogy ez esetben is csak akkor lehet egy hónapot meghaladóan kiállítani a gyűjtőszámlát, ha abban a kiállítója nem tüntet fel az Áfa tv. 89.§-a szerinti adómentes Közösségen belüli termékértékesítést vagy a Közösség más tagállamában teljesülő (37.§ (1) bekezdés szerinti) szolgáltatásnyújtást.

Mindemellett a jogszabály nem tiltja az egy hónapnál rövidebb időszakra vonatkozó elszámolást, így természetesen a felek döntése alapján hetente, kéthetente, vagy akár tíznaponta is kibocsátható gyűjtőszámla.

További alkalmazási feltétel, hogy a feleknek a gyűjtőszámla alkalmazásáról előzetesen meg kell állapodniuk. Ennek hiányában nem alkalmazható e számlázási módszer.

A számla kiállításának határideje

Általános szabályként elmondható hogy az adóalany a számla kibocsátásáról legkésőbb a teljesítésig, előleg fizetése esetében a fizetendő adó megállapításáig, de legfeljebb az attól számított ésszerű időn belül köteles gondoskodni.

Az ésszerű időt szintén meghatározza az Áfa tv.: egy belföldi teljesítésű, normál ügyletnél, melynek fizetési módja átutalás, a teljesítést követő 15. nap.

A kérdés jelen esetben az, hogy gyűjtőszámla esetén mikortól kell az ésszerű időt számítani? Hiszen, ha a hónap elején teljesül egy ügylet, akkor a 15. nap a hónap közepére esik, viszont a törvény havi kiállításról (is) beszél, így biztosan nem kell 15 naponta számlát kiállítani. A választ szintén a törvényben találjuk: ez alapján az ésszerű időt a számlakibocsátásra kötelezett adóalany adómegállapítási időszakának utolsó napjától kell számítani.

Azaz például egy havi áfa bevalló eladó esetén a hónap utolsó napjától, egy negyedéves bevalló esetén pedig a negyedév utolsó napjától számítjuk az ésszerű időt, azaz a 15. napot és legkésőbb eddig kell kiállítania a számlát (természetesen hamarabb is megteheti, de ennél később nem).

A gyűjtőszámla adattartalma

A gyűjtőszámlának nincs önálló teljesítési időpontja, mivel abban az összes számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet szerepeltetni kell. Minden egyes ügyletnél külön-külön fel kell tüntetni annak teljesítési időpontját.

Ezen túlmenően az ügyleteket tételesen, egymástól elkülönítetten, úgy kell szerepeltetni, hogy az ügyletek adóalapjai összesítetten jelenjenek meg. Ezen belül pedig minden ügyletet tovább kell bontani az alkalmazott adómérték, illetőleg adómentesség szerinti csoportosításban.

Természetesen a gyűjtőszámla kiállítási időpontja nem lehet az egyes ügyletek teljesítési napja, hanem önálló kiállítási időpontja van, mely a fent említett ésszerű időn belüli nap.

A fentieken kívül a gyűjtőszámlára a számlára vonatkozó általános rendelkezéseket kell alkalmazni.

A számla könyvelése

Mivel a gazdasági eseményeket a könyvekben rögzíteni kell, így természetesen a gyűjtőszámla sem jelent ez alól kivételt. Mivel az azon szereplő ügyleteknek külön-külön teljesítési időpontja van, így annak ellenére, hogy csak egy bizonylatunk van róla, a könyvelésben is külön-külön teljesítési időpontonként kell rögzíteni az ügyleteket.

Publikálva: http://5percado.hu/gyujtoszamlazzunk/

* * *

 

Erre figyelj, ha ELEKAFA-ba vágod a fejszédet!

Áfa visszatérítés külföldről? Ilyen egyszerű!?

Az áfa visszaigénylés fogalmát szinte mindenki ismeri. Az áfa visszatérítés fogalmát viszont gyakran ennek szinonimájaként használják. Pedig ez a kifejezés többet jelent ennél. Sok esetben előfordul, hogy másik tagállamban szolgáltatást veszünk igénybe vagy szerzünk be terméket. Adóalanyként pedig sokszor eszünkbe sem jut, hogy lehetőségünk van a más tagállamban megfizetett áfa visszatéríttetésére, amennyiben jogosultak vagyunk rá. Pedig gyakran nem elhanyagolható összegeket kaphatunk vissza, és az eljárás sem annyira bonyolult, mint azt sokan gondolnák.

A 2008/9/EK tanácsi irányelv tartalmazza annak részleteit, hogy az egyik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany által egy másik tagállamban igénybe vett szolgáltatás vagy onnét beszerzett termék áfa tartalma milyen szabályok alapján kérhető vissza. Emellett harmadik országos ügyletek kapcsán is lehetőség van áfa visszatéríttetésre, amennyiben Magyarországgal viszonosság áll fenn (ilyen harmadik ország Svájc és Lichtenstein, valamint bizonyos feltételek mellett Norvégia).

Egyesek attól félnek, hogy ez egy nagyon bonyolult eljárás és nem is tudják végigjárni a göröngyös utat, ezért inkább el sem kezdik. Mások pedig talán legyintenek, hogy ez rájuk biztosan nem vonatkozik, holott, ha megvizsgálunk egy-egy esetet, könnyen kiderülhet, hogy tévedtünk. Külföldi kiküldetés, kirendelés során, egyéb üzleti kapcsolatainkban előfordulhatnak szállodai, éttermi, élelmiszer-vásárlási, taxi, tömegközlekedési költségek, autóbérlési, számlák, találkozhatunk külföldi bérleti díjat tartalmazó bizonylatokkal, üzemanyag, útdíj és egyéb számlákkal, vásárokra, kiállításokra történő belépőjegyekkel, szórakozási célú és luxuskiadásokkal is, amely bizonylatokon külföldi áfa került felszámításra. Érdemes megvizsgálni, hogy az adott tagállam vagy harmadik ország vajon megengedi-e az általunk igénybe vett szolgáltatás vagy vásárolt termék áfájának visszaigénylését.

Ki jogosult a visszatéríttetésre?

Visszatéríttetésre lényegében az adott állam viszonylatában „külföldi adóalanynak” minősülő személy jogosult. Ez pedig olyan adóalany, aki/amely a Közösség eltérő tagállamában vagy harmadik országban telepedett le és a visszatérítés időszakában a visszatérítés helye szerinti államban nem rendelkezik letelepedettséggel.

További feltétel az is, hogy ebben az időszakban az adott adóalany – néhány kivételtől eltekintve – nem végzett olyan termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást, amely a visszatérítés helye szerinti tagállam területén teljesítettnek tekinthető. Fontos kitétel továbbá, hogy a visszatéríttetést kérő adóalany adóköteles tevékenységhez használja a terméket vagy szolgáltatást, és ne végezzen ún. „tárgyi mentes”, alanyi mentes tevékenységet, valamint ne minősüljön kizárólag mezőgazdasági tevékenységet végzőnek sem.

Milyen termékek, szolgáltatások áfája kérhető vissza?

Az a másik államban teljesített termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra, valamint az adott államba irányuló importra felszámított áfa kérhető vissza, melyet a külföldi adóalanyra áthárítottak. Amennyiben az adott államban érvényben lévő szabályok levonási tilalmat telepítenek az adott termékre vagy szolgáltatásra, akkor annak visszatéríttetésére a külföldi adóalany sem jogosult. Tehát mindig a visszatérítő állam szabályait kell figyelembe venni. Nem lehet visszatéríteni olyan adót, amelyet tévesen számítottak fel vagy ingatlan beszerzéséhez kapcsolódik.

A kérelem benyújtásának módja

Eltérő szabályok vonatkoznak a közösségi és a harmadik országos kérelmekre. Amennyiben harmadik országban felszámított adó visszatérítési kérelmet szeretnénk előterjeszteni, azt közvetlenül az adott ország adóhatóságához kell benyújtani. A közösségi tagállamok között viszont egyablakos rendszer működik e tekintetben, így a visszatérítési kérelmet az adóalany kizárólag a saját tagállami adóhatóságán keresztül nyújthatja be elektronikus formában és egy „előszűrés” után ez a hatóság fogja továbbítani a kérelmet a visszatérítő tagállamba. A saját tagállami adóhatóság tehát adminisztrációs és kapcsolattartó tevékenységet végez, közvetítő szerepe van.

A visszatérítés folyamata

Közösségi kérelmét egy magyar adóalany a NAV-nak terjesztheti elő a visszatérítés időszakához kapcsolódó elektronikus ELEKAFA nyomtatványon, tagállami bontásban, az előírt formában és adattartalommal.

Az adóhatóság haladéktalanul igazolja az adózónak a kérelem kézhezvételét és attól számított 15 napon belül megvizsgálja, hogy a kérelmező megfelel-e a feltételeknek.

Például adóalanynak minősül-e, az adólevonási feltételek fennállnak-e, végez-e olyan tevékenységet, amely nem jogosít adólevonásra, stb.?

Amennyiben nem felel meg, úgy egy elutasító határozatot küld az adózónak elektronikus formában. Amennyiben viszont megfelel, a kérelem vonatkozó részeit továbbítja a visszatérítés helye szerinti tagállamnak, mely haladéktalanul értesíti a kérelmezőt a kérelem beérkezésének időpontjáról.

Ezt követően négy hónap áll rendelkezésére, hogy a kérelmet elbírálja és jóváhagyja vagy elutasítsa. Amennyiben nem áll rendelkezésre minden információ a határozat meghozatalához, elektronikus úton további információt kérhet a kérelmezőtől vagy a kérelmező letelepedése szerinti tagállam adóhatóságától.

A fent említett irányelv 20-22. cikke részletesen tartalmazza a határidőket és az esetleges jogorvoslati lehetőségeket. Amennyiben a kérelem jóváhagyásra kerül, a jóváhagyott összeget a visszatérítés helye szerinti tagállam 10 munkanapon belül visszatéríti a kérelmezőnek.

Küszöbértékek és határidők a kérelem benyújtására vonatkozóan

A visszatérítési kérelmet legkésőbb a visszatérítési időszakot követő naptári év szeptember 30-ig be kell nyújtani. A visszatérítési időszak az az időszak, amelyre a kérelem vonatkozik. Ez nem haladhatja meg az egy naptári évet és nem lehet kevesebb 3 naptári hónapnál. A kérelem vonatkozhat viszont 3 hónapnál rövidebb időszakra abban az esetben, ha az időszak egy naptári év fennmaradó részét teszi ki.

Például egy olyan adózó esetén, amely november 3-án alakult, beadható a kérelem november 3.-december 31. közötti időszakra vonatkozóan is, annak ellenére, hogy ez az időszak nem éri el a 3 naptári hónapot.

Amennyiben a visszatérítési kérelem egy naptári évnél rövidebb, de három hónapnál nem rövidebb visszatérítési időszakra vonatkozik, az adó összege – amelyre vonatkozóan a visszatérítési kérelmet benyújtják – nem lehet kevesebb 400 EUR-nál vagy a nemzeti pénznemben kifejezett, ezzel egyenértékű összegnél.

Amennyiben a visszatérítési kérelem egy naptári éves visszatérítési időszakra vagy egy naptári év fennmaradó részére vonatkozik, az áfa összege nem lehet kevesebb 50 EUR-nál vagy a nemzeti pénznemben kifejezett, ezzel egyenértékű összegnél.

Bár a fentiek első olvasatra kicsit bonyolultnak tűnhetnek, talán sokan valóban félnek tőle, de vesztenivaló nincs (a kitöltésre fordított időn kívül). Lényegében egyetlen kérelem benyújtásáról van szó és utána akár hátra is dőlhetünk. Természetesen figyelni kell arra, hogy megfeleljünk a jogosultsági feltételeknek, hogy az előírt adattartalmat szerepeltessünk, hogy határidőben nyújtsuk be a kérelmet és mellékeljük az előírt bizonylatok másolatát, de egy megfelelően előterjesztett kérelemmel olyan adót kérhetünk vissza, amire talán nem is számítottunk. Ne féljünk belevágni! Megéri!

Publikálva: http://5percado.hu/erre-figyelj-ha-elekafa-ba-vagod-fejszedet/

* * *

 

Ugye nem felejt el áfát fizetni az ingyenes ügyletek után?!

Jól látható adóforintok egy láthatatlan ügyletben

Fodrászként előfordult már, hogy ingyen megmosta, levágta, befestette és megszárította egy alkalmazottja haját? Esetleg a cége tulajdonában álló teherautóval elfuvarozta családja költözésekor a saját bútorait? Előfordult, hogy könyvesboltjából hazavitt elolvasni egy bestsellert, ami még mindig ott hever az éjjeliszekrényén? És főként: eszébe jutott valaha, hogy az ilyen és ehhez hasonló ügyletek után akár áfa-fizetési kötelezettséggel is számolnia kell?

A fenti példákkal szerettem volna illusztrálni néhány, a való életben gyakorta előforduló esetet, mely során úgy keletkezhet áfa-fizetési kötelezettség, hogy észre sem vesszük.

Könyvelőként sok esetben nem is tudunk az ingyenes ügyletek előfordulásáról, hiszen a legtöbb esetben nem tartozik hozzá dokumentáció, ezért nagyon fontos felhívni az ügyfelek figyelmét arra, hogy az általuk végzett tevékenységi kör milyen „extra” adókötelezettségekkel járhat és milyen bizonylat-kiállítási kötelezettség terheli őket.

Cégtulajdonosként pedig szintén tisztában kell lennünk azzal, hogy mekkora kockázat rejlik abban, ha véletlenül megfeledkezünk, vagy – rosszabb esetben – nem is tudunk az ingyenes ügyleteink áfa-kötelezettségéről.

Az az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 11-14. §-a külön kiemeli az ellenérték nélküli ügyletek áfa-kötelezettségének eseteit. Jelen cikkemben nem szeretném ezeket az ügyleteket teljes körűen bemutatni, hanem egy-egy ügylettípus kiemelésével szeretném felhívni a figyelmet azokra az esetekre, amelyek a gyakorlati életben sokszor előfordulnak és áfa-fizetési szempontból könnyen elkerülhetik a figyelmet.

Az Áfa tv. alapján ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek, illetve szolgáltatásnak minősül, így áfát kell fizetni akkor, ha az adóalany

• egy terméket a vállalkozásból véglegesen kivonva, ellenérték nélkül, saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére használ fel, vagy általában vállalkozásidegen célok elérésére fordít, vagy
• egy terméket más tulajdonába ad vagy enged át, illetve
• ingyenesen nyújt szolgáltatást saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére,

amennyiben akár a termék, akár annak alkotórészei megszerzésekor, vagy a szolgáltatáshoz kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg. Nagyon fontos, hogy a hangsúly az adólevonási jogon van! Ugyanis ennek hiányában a fenti ügyletek esetén nem kell áfát fizetni.

Kérdésként merülhet fel, hogy mi alapján fizessük az adót ilyen esetekben? Az Áfa tv. 68-69. §-a ezekre is megadja a választ! Az ingyenes termékértékesítések esetén az adóalap a termék vagy az ahhoz hasonló termék teljesítéskori beszerzési ára, amennyiben ilyen nincs, akkor pedig a teljesítéskori előállítási értéke. Szolgáltatásnyújtás esetén pedig fontos figyelni arra, hogy nem a teljesítéskor érvényes piaci árat kell figyelembe venni, hanem azt a számszerűsített forintösszeget, mely a szolgáltatás nyújtójánál a teljesítés érdekében kiadásként felmerült.

Konkrétan nézzük ezt a bevezetőben felsorolt példák segítségével:

1. Amikor egy áfa körös fodrász megmossa, levágja, befesti és megszárítja egy alkalmazottja haját és nem kér érte pénzt, akkor meg kell határozni, hogy mennyi kiadás merült fel a fodrászunknak e munka miatt. Egy „kockás lapra” felírja például a felhasznált festék, hajlakk, hajbalzsam, stb. értékét, a víz, az áram és egyéb kiadások összegét (amennyiben le is vonta belőlük az áfát), és az így kiszámolt összeg képezi a 27% áfa alapját. Nyilvánvalóan egyes költségek – pl. hajlakk, hajbalzsam – nagyon kis összegűek lesznek, viszont nagyon sok fodrász eleve kiszámolja ezeket a költségeket már az indulásnál ahhoz, hogy megfelelő árat tudjon kalkulálni a szolgáltatásaihoz, így sok esetben nem jelent problémát elkészíteni ezt a kimutatást. (Egyéb szolgáltatások nyújtása során, melyeknek nem közvetlenül képezi részét a felmerülő rezsiköltség – mint például a könyvelés vagy jogi tanácsadás – a rezsi és egyéb, kapcsolódó szolgáltatások értéke figyelmen kívül hagyható az ingyenes nyújtás áfa-alapjának meghatározása során).

2. Amikor magánszemélyként elköltözünk és saját céges teherautóval visszük a bútorainkat az egyik lakásból a másikba, akkor szintén az előző példa segítségével számoljuk össze a felmerült kiadásokat. Itt is fontos, hogy szolgáltatásról, mint teherfuvarozásról beszélünk, így a fuvarozással kapcsolatban felmerült kiadásokkal kell kalkulálnunk, ha azoknak levontuk az áfa-tartalmát. Amennyiben a fuvarozáshoz nem teherautót, hanem csak egy kisebb, benzinüzemű személygépjárművet használunk, nyilvánvalóan nem merül fel az üzemanyag (benzin) beszerzésekor levonható áfa, így az ingyenes szolgáltatásnyújtáskor sem kell ezzel kapcsolatban áfát fizetni.

3. Amikor pedig könyvesboltunkból hazaviszünk egy könyvet elolvasni és nem visszük vissza a boltba, véglegesen kivonjuk a terméket a vállalkozási tevékenységből, tehát a 11.§ alapján adóztatandó tényállással kerülünk szembe. Ilyen esetben ellenérték fejében teljesített termékértékesítés jogcímen áfát kell fizetnünk a könyv után és az áfa alapja az adott könyv átadáskori (jelen esetben a hazavitel időpontját tekintjük átadás napjának) piaci beszerzési ára lesz. Amennyiben viszont alanyi adómentes tevékenység keretében forgalmazzuk a könyveket, akkor a beszerzéskor sem keletkezett adólevonási kötelezettségünk, így tehát akkor sem kell áfát fizetnünk, amikor hazavisszük a könyvet a boltból. (Természetesen most csak az áfa tekintetében vizsgáljuk az ügyletet, egyéb adókra nem térünk ki!)

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ingyenes ügyletek esetén sem szabad elfeledkezni a bizonylat kiállítási kötelezettségről! Bizonylat alatt pedig az Áfa tv. értelmében nyugtát, vagy számlát értünk. Amennyiben az adott ügylet vonatkozásában számlakiállítás történik, fontos feltüntetni a számlán az adó alapját, szerepeltetni kell rajta azt a tényt, hogy az ügylet ingyenes és utalni kell rá, hogy az ügyletet terhelő áfát a számlakibocsátó áthárította-e a vevőre vagy sem. Ez pedig azért fontos információ, mert amennyiben áthárításra került az áfa összege, akkor a vevő jogosult a rá áthárított áfát levonni, ha az áfa levonásának egyéb feltételei is fennállnak.

A fentiek ellenére is vannak olyan esetek, amikor nem kell áfát fizetni az ingyenes ügyletek után. Áruminta vagy kis értékű ajándék átadása, valamint közcélú adománynak minősülő ellenérték nélküli termék-átadás vagy szolgáltatásnyújtás esetén, nem merül fel áfa-fizetési kötelezettség. (Ne felejtsük viszont el azt sem, hogy közcélú adományozás esetén akkor sem kell áfát fizetni az ingyenes termékátadás esetén, ha annak megszerzésekor/előállításakor az áfa levonható volt. Nem tartozik ide az az eset, amikor a terméket már eleve közcélú adományozás céljából vettük vagy állítottuk elő, hiszen ez esetben az áfa eleve nem volt levonható!)

Az Áfa tv. az említetteken kívül is nevesít számos olyan ingyenes ügyletet, mely során áfa-fizetési kötelezettség keletkezik, de ezek ismertetése meghaladja jelen cikk terjedelmét és célját. Továbbá ne felejtsük el, hogy más adónemeket is befolyásol (pl. társasági adó) egy-egy ingyenes ügylet, így fontos megvizsgálni azokat is, amennyiben ellenérték nélküli termékátadás vagy szolgáltatásnyújtás történik.

Publikálva: http://5percado.hu/ugye-nem-felejt-el-afat-fizetni-az-ingyenes-ugyletek-utan/

* * *

 

Az egyéni vállalkozók üzemanyag költsége

A járművek üzemeltetésével kapcsolatos üzemanyag elszámolási lehetőségek

Egyéni vállalkozóként a járművek üzemeltetésével kapcsolatos üzemanyagköltség elszámolása gyakorta okoz fejtörést. Általános kérdésként merül fel, hogy „kinek a nevén lehet az autó”, hogy „milyen típusú üzemanyag számolható el”, hogy „mennyi üzemanyagköltséget vehetek figyelembe”, stb. Előző cikkemben az értékcsökkenési leírást már tárgyaltam, a következő részben olvashatunk majd a többi költség (fenntartási, javítási, felújítási és egyéb) elszámolhatóságáról. Ebben a cikkemben csak az üzemanyagköltségről kívánok szót ejteni, a tisztánlátás kedvéért szeretném egy kicsit alaposabban körbejárni a témát!

Az egyéni vállalkozók esetén a járművek költségelszámolásával kapcsolatos tudnivalókat egyrészt a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) mellékletében, másrészt a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendeletben (Kormányrendelet) találjuk.

Költséget elszámolni egyéni vállalkozó esetén nem csak az saját tulajdonában lévő járműre lehet, hanem a házastársa tulajdonát képezőre is. Zárt végű lízingbe vett járműnél ugyanezen feltételekkel számolható el költség. Mindkét esetben előfeltétel, hogy kizárólag üzemi célt szolgáljon a jármű. Amennyiben az egyéni vállalkozó személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytat, a tevékenység tárgyát, illetve eszközét képező személygépkocsival kapcsolatos költségelszámolásra is az itt leírtakat kell alkalmazni, amennyiben az egyéni vállalkozó az adott járművet más célra részben sem használja, és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Ezt utóbbi meghatározást nevezzük „kizárólag üzemi célú” felhasználásnak.

Az üzemanyag elszámolás tekintetében az egyéni vállalkozók az alábbi két, általuk választott módszer közül választhatnak. Közös feltétel, hogy a választástól az adott naptári negyedéven belül nem lehet eltérni.

1. Az üzemanyag-fogyasztási norma és az adóhatóság honlapján közzétett üzemanyagár alapján történő költségelszámolás

Amennyiben az egyéni vállalkozó az üzemanyag általános forgalmi adóját levonásba helyezi, abban az esetben ez a módszer – értelemszerűen – nem választható, hiszen az áfa levonhatóságának tárgyi feltétele a számla megléte.

Az üzemanyag-fogyasztási normát a Kormányrendelet szerint az adott gépjárműre a Kormányrendeletben meghatározott szempontok figyelembevételével vagy egyedi normaképzési módszerrel számolhatjuk ki, vagy pedig a 4.§ szakaszban található egyszerűsített elszámolás alkalmazásával. A 4.§ szakasz átalányban rögzíti a norma szerint elszámolható üzemanyag mennyiséget benzin-, illetve gázolajüzemű gépjárművek tekintetében külön-külön, a hengerűrtartalom nagysága szerinti bontásban. Ez alapján:

A benzinüzemű személygépkocsi alapnorma-átalány mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint
1000 cm3-ig	7,6 liter/100 kilométer
1001-1500 cm3-ig	8,6 liter/100 kilométer
1501-2000 cm3-ig	9,5 liter/100 kilométer
2001-3000 cm3-ig	11,4 liter/100 kilométer
3001 cm3 felett	13,3 liter/100 kilométer

A gázolajüzemű személygépkocsi alapnorma-átalány mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint
1500 cm3-ig	5,7 liter/100 kilométer
1501-2000 cm3-ig	6,7 liter/100 kilométer
2001-3000 cm3-ig	7,6 liter/100 kilométer
3001 cm3 felett	9,5 liter/100 kilométer

A Kormányrendelet meghatározza többek között a segédmotorokra vonatkozó átalányt is és találunk például korrekciós lehetőséget a gépjármű-oktatást végzőkre vonatkozóan is. Esetükben a fenti táblázatban meghatározott alapnorma átalányt 1,8-es szorzóval korrigálhatjuk, azaz 180%-os mértékben számolhatjuk el a költségek között.

A költségelszámolás módja pedig a következő: amennyiben jogosultak vagyunk az átalánynorma szerinti üzemanyagköltség elszámolására, első lépésben meghatározzuk, hogy az adott gépjárműnek a fenti táblázatok alapján mennyi a norma szerinti üzemanyag átalány.

Következő lépésként megkeressük az adóhatóság honlapján közzétett, az adott hónapra előírt üzemanyagárat és az adott hónapban megtett kilométer mennyiség alapján kiszámoljuk az adott hónapban figyelembe vehető üzemanyagköltséget. Ez az elszámolás lesz az alapbizonylata az üzemanyagköltségünk könyvelésének, ezért fontos elévülési időn belül megőrizni a kapcsolódó bizonylatokkal (útnyilvántartás/menetlevél, az adóhatóság honlapján található üzemanyagár, stb.) együtt.

2. A számlával igazolt üzemanyag-vásárlás alapján történő költségelszámolás

Amennyiben az egyéni vállalkozó nem a norma szerinti költségelszámolást választja, illetve azt nem választhatja, számlával kell igazolnia az üzemanyag beszerzéseit. Ez esetben viszont a számla szerint elszámolt üzemanyag mennyiség nem haladhatja meg a norma szerint elszámolható mennyiséget. Ez tehát azt jelenti, hogy a norma szerinti üzemanyag-elszámolást akkor is bizonylatolni kell (azaz az 1. pontban meghatározott módon nyilvántartást kell vezetni a norma szerint elszámolható üzemanyagról is), ha számla alapján történik a költségelszámolás. Ez esetben a számla lesz a könyvelésünk alapbizonylata, a mellékelt norma szerinti elszámolás pedig bizonyítani fogja, hogy a számlán szereplő üzemanyag mennyiség nem haladja meg a norma szerinti mennyiséget. Ellenkező esetben a költségek között csak a norma szerint kimutatott mértékig lehet figyelembe venni az üzemanyag mennyiségét, azaz a könyvelésbe csak ilyen mértékig állíthatjuk be.

Fontos azonban a költségelszámolás maximumát elkülöníteni az általános forgalmi adó levonhatóságától, ugyanis: amennyiben az egyéni vállalkozó jogosult az adott számlán szereplő áfát levonásba helyezni, az akkor is teljes egészében levonható, ha a rajta szereplő üzemanyag mennyiség nem számolható el teljes egészében, hiszen az általános forgalmi adóról szóló előírások nem írnak elő erre az esetre korlátozásokat.

Ne felejtsük el azt sem, hogy amennyiben az egyéni vállalkozó nem jogosult áfalevonásra, akkor a számla szerinti áfával növelt, bruttó ár adja majd ki adott esetben az üzemanyagköltséget.

Publikálva: http://5percado.hu/az-egyeni-vallalkozok-uzemanyag-koltsege/

* * *

 

Az egyéni vállalkozók értékcsökkenési elszámolásának egyes kérdései

Átalányamortizáció, személygépkocsi, támogatásból vásárolt tárgyi eszközök

Vészesen közeledik február 25-e, az egyéni vállalkozók jelentős részének éves számadási határideje! Sokan már az utolsó simításokat végzik a nyilvántartásokban és kalkulálják a végleges adókat. Ne feledjük: vannak olyan költségek, melyek nem jelennek meg közvetlenül a pénztárkönyvben vagy a naplófőkönyvben, hanem külön nyilvántartás alapján lehet figyelembe venni. Ezek közé tartozik az értékcsökkenési leírás is.

A teljeskörűség igénye nélkül nézzük meg, milyen szabályozás vonatkozik a vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni vállalkozók esetében az értékcsökkenési leírás elszámolására!

Definíciók

Az egyéni vállalkozók esetében az értékcsökkenési leírás szabályait az Szja tv. 11. számú melléklete szabályozza. Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk értelmezni a rendelkezéseket, először tisztázzunk két nagyon fontos fogalmat: a tárgyi eszközök és a nem anyagi javak definícióját, hiszen ezekre történő utalással határozza meg a törvény a szabályokat.

Tárgyi eszköznek minősül minden olyan anyagi eszköz, amely tartósan, legalább egy éven túl – közvetlenül vagy közvetve – szolgálja a vállalkozás tevékenységét. Ilyen például a földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés, de a tárgyi eszközök közé soroljuk a tenyészállatokat is.

A nem anyagi javak közé olyan forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jogok tartoznak, amelyek közvetlenül és tartósan (egy évet meghaladó időtartamban) szolgálják a vállalkozási tevékenységet. Ilyenek például – a teljesség igénye nélkül – bizonyos vagyoni értékű jogok, szellemi termékek (mint például a találmány, a szabadalom, az ipari minta, a védjegy, a szoftvertermékek, a szerzői jogvédelemben részesülő dolgok, a know-how, stb.), a kísérleti fejlesztés aktivált értéke, illetve a praxisjog.

A fentieken kívül pedig határozzuk meg, hogy mit jelent a kizárólag üzemi célt szolgáló eszköz, hiszen a szabályok megfelelő alkalmazásához ezzel is tisztában kell lenni.

Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Fontos kiemelni, hogy nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi.

Nem kizárólag üzemi célú eszközök értékcsökkenési leírása átalányamortizációval

A törvény külön lehetőségeket biztosít azon eszközök értékcsökkenésének elszámolására, melyek kizárólag üzemi célt szolgálnak, és más szabályokat alkot azon eszközökre, melyek az üzemi célon kívül egyéb célokra is használatra kerülnek. Ez utóbbi esetben fontos külön választani a tárgyi eszközöket és a nem anyagi javakat, ugyanis azon nem anyagi javak után, melyek nem kizárólag üzemi célt szolgálnak, értékcsökkenés egyáltalán nem számolható el ellenben azon tárgyi eszközökkel (saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetén, a személygépkocsi kivételével), melyek szintén nem kizárólag üzemi célt szolgálnak. Esetükben az értékcsökkenés átalányban vehető figyelembe.

Az átalányamortizáció összege nem lehet több az éves bevétel 1%-ánál és ezen belül is ezen eszközök nyilvántartásban szereplő értékének 50%-ánál. Egy adott, nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egyszer vehető figyelembe ez az átalány, mégpedig a használatbavétel évében.

A kizárólag üzemi célú eszközök értékcsökkenési leírása

A kizárólag üzemi célra használt eszközök esetén lehetőség van az adott eszközök teljes értékének leírására, azaz költségként való elszámolására. Az Szja tv. 11. sz. mellékletében találjuk meg azokat a leírási kulcsokat, melyek segítségével az alapra vetítve meghatározhatjuk az adott eszköz adott időszakra vonatkozó leírásának összegét. A leírási kulcsok mellett egyéb részletező szabályokat is említ a törvény különféle eszközcsoportokra vonatkozóan. A tárgyi eszközökkel ellentétben a nem anyagi javak esetén nem százalékértéket határoz meg a jogszabály, hanem kimondja, hogy a nem anyagi javak beruházási költségét azon évekre kell felosztani, amelyekben azt az egyéni vállalkozó vállalkozási tevékenységéhez várhatóan használni fogja.

Emellett fontos figyelembe venni, hogy az úgynevezett „kis értékű tárgyi eszközök” beszerzési vagy előállítási értéke egy összegben elszámolható költségként. De ne feledjük: ez a szabály a nem anyagi javakra is vonatkozik! A „kis érték” a 100 ezer forint egyedi beszerzési/előállítási értéket jelenti.

Vannak olyan eszközök, melyek értékcsökkenési leírása az Szja tv. melléklete szerint több módon is elszámolható, de ha a törvény lehetőséget ad több módszer közötti választásra, akkor figyeljünk arra, hogy az adott tárgyi eszközre választott és egyszer már alkalmazott módszertől a későbbi években sem lehet eltérni.

Értékcsökkenési leírást az üzembehelyezés napjától – napi időarányosítással – a kiselejtezés vagy elidegenítés (apportálás, stb.) napjáig lehet elszámolni.

Az értékcsökkenési leírás alapja a beruházási költség, mely az adott tárgyi eszköz vagy nem anyagi jószág vásárlása esetén a beszerzési árat, saját előállítás esetén pedig az anyagkiadások és a mások által végzett munka számlával/számlákkal igazolt összegét foglalja magában. Fontos figyelni arra is, hogy adott esetben a számlán szereplő, levonható áfa nem része az értékcsökkenési leírás alapjának, ellenben a le nem vonható áfa beleszámít abba.

Kérdésként merülhet fel, hogy vajon mit jelent a beszerzési ár? A beszerzési ár nem csak az adott eszköz beszerzési értékét foglalja magában, hanem azokat a járulékos költségeket/kiadásokat is, amelyek egyedileg hozzákapcsolhatók az adott tárgyi eszköz beszerzéséhez. Ilyenek lehetnek a következők: szállítási, alapozási, szerelési, üzembehelyezési, valamint a beszerzéssel összefüggő közvetítői kiadások, a bizományi díj, a vám, az adók – az áfa kivételével –, az illeték, a hitel igénybevételével kapcsolatos kiadások, az üzembehelyezés napjáig felmerült kamat, biztosítás díja, stb. Az ingó, illetve az ingatlan (épület, építmény) beszerzési áraként a megszerzésre fordított, igazolt kiadás vehető figyelembe, melyet ezen túlmenően növelni kell az értéknövelő beruházásra fordított, számlával igazolt kiadással, amennyiben az korábban költségként nem került elszámolásra.

A személygépkocsi értékcsökkenési leírása

Sok esetben gondot jelent a személygépkocsi értékcsökkenésének megállapítása. Itt szintén fontos kiemelni, hogy a személygépkocsi bérbeadó, vagy személyszállító tevékenységet végző egyéni vállalkozó esetén a személygépkocsit kizárólag üzemi célt szolgáló eszköznek kell tekinteni, ha a nyilvántartásaiból kitűnik, hogy azt más célra részben sem használja. Ez esetben az Szja tv.-ben meghatározott mértékkel írható le annak értéke.

Minden más esetben viszont ettől eltérően kell eljárnunk, mivel a személygépkocsi alapvetően nem kizárólag üzemi célú eszköznek minősül. A fent nem nevesített tevékenységekre használt személygépkocsi esetében átalányamortizációt kellene figyelembe vennünk, ám a jogszabály eltérő lehetőséget biztosít a személygépkocsira vonatkozóan, így annak összegéből a használatbavétele évében az éves bevétel 1%-a, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának 10%-a vehető figyelembe értékcsökkenési leírás címén. Ez pedig más eszközökre vonatkozóan elszámolt átalányamortizáción felül is érvényesíthető.

Milyen esetekben nem számolható el értékcsökkenési leírás?

Vannak olyan eszközök, melyekre nem számolható el értékcsökkenési leírás és vannak olyan esetek, amikor azt már elszámoltnak kell tekinteni. Nézzünk néhány példát erre vonatkozóan:

Nem számolható el értékcsökkenési leírás

• az ingyenesen szerzett tárgyi eszközök után,
• a lízing útján beszerzett eszközök után,
• azon tárgyi eszközök, nem anyagi javak után, amelyeknek beszerzési költsége korábban bármilyen formában elszámolásra került,
• a földterület, a telek, a telkesítés, az erdő után (kivéve a bányaművelésre, a hulladéktárolásra igénybe vett földterületet, telket és a meliorációt), illetve a
• a képzőművészeti alkotás (kortárs képzőművészeti alkotás kivételével) után.

Elszámoltnak kell tekinteni az értékcsökkenési leírást:

• amikor a magánszemély az eszköz használata éveiben az szja kötelezettségét jövedelemhányaddal teljesítette, vagy
• értékcsökkenés ellentételezése címén bevételt kapott, illetve
• adómentes árbevétele volt.

Támogatásból vásárolt tárgyi eszközök értékcsökkenésének elszámolása

Ha az adott tárgyi eszközt olyan támogatásból vásároltuk, melyet bevételként kell figyelembe venni, akkor attól függően, hogy az adott eszköz kizárólag üzemi célt szolgál-e vagy sem, két lehetőségünk van.

Amennyiben kizárólag üzemi célt szolgál az eszköz, akkor a beszerzési ár támogatással megegyező része egy összegben elszámolható az üzembehelyezés évében, míg az esetlegesen fennmaradó rész a további években értékcsökkenési leírásként számolható el azzal, hogy ez esetben is a teljes beszerzési ár képezi a leírás alapját.

Ha a támogatásból beszerzett tárgyi eszköz nem kizárólagosan üzemi célt szolgál, akkor pedig a támogatás összege a költségek között elszámolható és további értékcsökkenési leírás elszámolására nincs mód.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a leírtak is alátámasztják, hogy milyen alapossággal kell vizsgálni egy-egy eszköz tényleges használatát, illetve hogy milyen pontosan kell vezetni a nyilvántartásokat annak érdekében, hogy például bizonyítani tudjuk a kizárólagos üzemi célt, mivel ennek hiányában jelentősen kevesebb költséget tudunk elszámolni, mely az adóterhek növekedéséhez vezet. Mindemellett az is elmondható, hogy egy nem megfelelően alátámasztott költségelszámolás szintén nagy adókockázatokat rejt, hiszen a pontatlan vagy hiányos nyilvántartások máris megkérdőjelezhetik az adott költség elszámolásának jogosságát, ami adott esetben súlyos következményekkel járhat. Érdemes tehát a jogszabályt alaposan végigolvasva megvizsgálni az értékcsökkenéssel kapcsolatos elszámolásainkat és a megfelelő összegű költséget beállítani a nyilvántartásokba és a bevallásba.

Publikálva: http://5percado.hu/az-egyeni-vallalkozok-ertekcsokkenesi-elszamolasanak-egyes-kerdesei/

* * *

 

TEÁOR, ÖVTJ, TESZOR: melyiket, mikor, miért és hogyan használjuk?

Összefüggések és különbségek az egyes statisztikai osztályozások között

A statisztikai osztályozásokkal szinte minden nap szembetaláljuk magunkat. Számtalan kategóriája van és nagyon jól használható az egyes területeken, mégis a köznapi nyelvben gyakorta keverednek a fogalmak. E cikkben szeretném röviden összefoglalni, hogy az egyes besorolások pontosan mit jelentenek, és milyen esetekben használjuk azokat.

Tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere (TEÁOR)

A legáltalánosabb és egyik legfontosabb osztályozás a statisztikában, sok további osztályozási rendszer alapját képezi. Az EU-s NACE Rev. 2. rendelettel összhangban kerül jelen formában (TEÁOR’08) alkalmazásra.

Az európai uniós előírásoknak megfelelően a főtevékenységük alapján minden szervezetet, gazdálkodó egységet be kell sorolni a TEÁOR’08 rendszerének négy számjegyű ágazatába. A főtevékenység TEÁOR-kódját az egyes gazdálkodók statisztikai számjelében is megtaláljuk: ez az adószám első nyolc számjegye után következő négy érték.

A cégnyilvántartáson, az adóalany-nyilvántartáson és egyes bírósági nyilvántartásokon kívül a TEÁOR-szám hivatkozási alapja számtalan jogszabálynak, illetve az egyes statisztikai mutatók meghatározásának (munkaerőpiac, szállítás, energia, stb.), továbbá használják a statisztikai adatok közzététele esetén is. A főtevékenység az egyes szervezetek által végzett tevékenységek közül az, amelyből a legtöbb bevétele keletkezik az adott szervezetnek, így nagyon fontos megfelelően meghatározni azt, illetve bejelenteni annak változását, hiszen ennek elmaradása – többek között – a statisztikai adatok torzulását okozhatja.

Önálló Vállalkozók Tevékenységi Jegyzéke (ÖVTJ)

Az egyéni vállalkozók, illetve adószámos magánszemélyek tevékenységét nem a TEÁOR, hanem az ÖVTJ-struktúra alapján határozzuk meg és ez alapján kerül bejelentésre az általuk végzett tevékenység.

Az ÖVTJ kódrendszere a TEÁOR-besoroláson alapul, mivel az ÖVTJ hat számjegyéből az első négy számjegy a TEÁOR, az ötödik és hatodik számjegy pedig egy alábontás, amely még inkább konkretizálja az adott tevékenységet.

Termékek és Szolgáltatások Osztályozási Rendszere (TESZOR)

Szintén a TEÁOR-struktúrára épülő rendszer, ám nem a tevékenységeket, hanem az azok által „megtermelt” termékeket és szolgáltatásokat tartalmazza. Bontása hat számjegyű, melynek első négy számjegye a hozzá tartozó tevékenység kódja, azaz a TEÁOR. Mivel mind a termékek, mind pedig a szolgáltatások besorolását is magában foglalja, egységesítette és új rendszerbe szervezte a korábban alkalmazott Szolgáltatások jegyzékét (SZJ’03) és a Belföldi Termékosztályozást (BTO).

Mindemellett egyes jogszabályokban megtaláljuk még a korábbi osztályozások „maradványait”. Az Áfa törvény például a 124. §-ban SZJ számokra hivatkozva adja meg, mely esetekben nem vonható le az áfa. Meg kell jegyeznem, hogy a látszat ellenére az SZJ számokra való hivatkozás nem ellentétes azzal, hogy a Szolgáltatások Jegyzéke már nem alkalmazható, mivel azt felváltotta a TESZOR, hiszen az adózás rendjéről szóló törvény rögzíti, hogy az egyes adótörvényekben megjelenő, SZJ-számra való hivatkozás esetén a KSH SZJ-besorolásának 2002.09.30-án érvényes állapotát kell figyelembe venni.

Példa

Nézzünk egy példát arra vonatkozóan, hogy egy adott tevékenység a fenti osztályozásokban miként jelenik meg. Vegyük példának a szerinti számviteli, könyvvizsgálói, adószakértői tevékenységet.

A TEÁOR 69.20 magyarázata az alábbiakat tartalmazza:

Ebbe a szakágazatba tartozik:

• az üzleti vagy egyéb tranzakciók, ügyletek, bizonylatok nyilvántartása
• a pénzügyi, számviteli beszámolók elkészítése vagy vizsgálata
• a beszámolók ellenőrzése, könyvvizsgálata és hitelesítése
• a könyvelés
• az egyéb számviteli szolgáltatások
• a személyi- és társaságijövedelemadó- és más bevallás készítése
• adótanácsadás, az ügyfelek (nem jogi) képviselete az adóhatóság előtt
• fizetésképtelenséggel, csőddel és felszámolással kapcsolatos szolgáltatás
• a bérszámfejtés.

Ha megnézzük az ÖVTJ-besorolást, az alábbi alábontást találjuk:

ÖVTJ	Megnevezés
692001	Adószakértés, adó-szaktanácsadás
692002	Könyvvizsgálat (audit)
692003	Könyvelés
692006	Egyéb számviteli szolgáltatás, bérszámfejtés
692007	Pénzügyi ellenőr
692008	Jövedéki ügyintézés
692009	Termékdíj ügyintézés

A TESZOR-besorolás pedig ezt mutatja:

TESZOR	Megnevezés
69.20.1	Könyvvizsgálói (audit) szolgáltatás
69.20.10.	Könyvvizsgálói (audit) szolgáltatás
69.20.2	Számviteli szolgáltatás
69.20.21	Beszámoló felülvizsgálata
69.20.22	Számviteli jelentés összeállítása
69.20.23	Könyvelés
69.20.24	Bérszámfejtés
69.20.29	Egyéb számviteli szolgáltatás
69.20.3	Adótanácsadás
69.20.31	Adótanácsadás, adóbevallás készítése vállalkozások részére
69.20.32	Egyéni adóbevallás készítése, adótervezés
69.20.4	Vagyonfelügyelői tevékenység csőd-, felszámolási eljárás során
69.20.40	Csőd- és felszámolási eljáráshoz kapcsolódó szolgáltatások

A fentiek alapján láthatjuk, hogy egy bejelentkezés során egy korlátolt felelősségű társaság formájában működő könyvelőirodának (amely könyvel, könyvvizsgál, adótanácsadást végez, bérszámfejt, stb.) elég megjelölnie szinte a teljes tevékenységére a 69.20. TEÁOR számot, míg például az ugyanezen tevékenységet végző egyéni vállalkozónak a fenti táblázatban felsorolt összes ÖVTJ-kódot be kell jelentenie ahhoz, hogy ugyanazokat a tevékenységeket folytathassa, mint az említett kft. Ráadásul az egyéni vállalkozónak meg is kell jelölnie, hogy az általa választott tevékenységek közül melyik lesz a főtevékenysége, miközben a kft. főtevékenységi körébe mindegyik tevékenység beletartozik.

A fentiekről és a többi statisztikai osztályozásról további információt találunk a Központi Statisztikai Hivatal honlapján (www.ksh.hu).

Publikálva: http://5percado.hu/teaor-ovtj-teszor-melyiket-mikor-miert-es-hogyan-hasznaljuk/

* * *

 

Rövidtávú lakáskiadás a gyakorlatban – amire sokan nem figyelnek

Példák adóoptimalizációra, adótervezésre

Idén nyáron szinte minden nap téma volt a sajtóban az egyre nagyobb üzleti lehetőségeket rejtő rövidtávú lakáskiadás. Ennek adózását sokan ismerjük, ezért annak most nem az általános részeivel szeretnék foglalkozni, hanem a gyakorlatban előforduló kérdések közül emelnék ki néhányat.

A témában sok előadást tartok, ennek révén sok magánszeméllyel, „házigazdával” találkozom, és minden alkalommal számos, sokszor egyedi kérdéssel találom szemben magam. Ezekkel kapcsolatban emelnék ki néhány kérdéskört, ami sokak számára érdekesek és hasznosak lehetnek.

Több lakás vs. tételes átalányadó

Gyakorta merül fel kérdésként, hogy két-három lakás rövidtávú hasznosítása esetén lehet-e választani az átalányadózást? A válasz egyszerű és a jogszabály szövege alapján is egyértelmű: nem!

A tételes átalányadózás akkor választható, ha az egyéb szálláshely-szolgáltató tevékenységet az adott magánszemély kizárólag egy lakásban vagy üdülőben folytatja. Érdemes viszont tudni, hogy a fizetővendéglátó tevékenység mind a saját tulajdonban, mind pedig haszonélvezetben lévő lakásban/üdülőben is folytatható. Nézzünk néhány gyakorlati példát:

1. példa: Egy házaspárnak van két közös lakása. Hogyan adózzanak a legoptimálisabban?

Ez esetben érdemes az egyikben a férjnek, a másikban a feleségnek végeznie e tevékenységet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyik lakásra a férj, a másik lakásra a feleség kér engedélyt és adószámot, így mindketten választhatják külön-külön a tételes átalányadózást.

2. példa: Egy nagykorú gyermeknek két lakás van a tulajdonában. Lehetőség van mégis átalányadózást választani?

Természetesen nem. Mégis érdekes a kérdés, mivel ilyen helyzetben gyakorta választják azt a megoldást, hogy az egyik lakásban a gyermek végzi a tevékenységet, a másik lakásra pedig egy másik családtagja (pl. édesanyja) haszonélvezeti jogot alapít és ő kér engedélyt is. Ez esetben mindketten (külön-külön) választhatják a tételes átalányadózást.

Fontos viszont tisztában lenni azzal, hogy az engedélyt annak a személynek kell kérnie, aki ténylegesen végzi a tevékenységet. Hiszen, ha csak és kizárólag azért kerül a másik lakás az anya haszonélvezetébe, hogy választható legyen a tételes átalányadózás, miközben ebben a lakásban is a gyermek végzi ténylegesen a tevékenységet (az anya csak „papíron” teszi azt), az már jogkövetkezményeket von(hat) maga után. Tehát ez esetben csak akkor lehet jogszerűen választani a tételes átalányadózást, ha a haszonélvező adja ki a haszonélvezetében lévő lakást, a gyermek pedig az ő tulajdonában lévő lakást kezeli csak. Így az abból származó bevétel is külön-külön illeti meg őket.

[Mellékesen jegyezném meg: a pénz ajándékozása közeli hozzátartozók esetében (így ez esetben az anyuka és gyermeke között is) illetékmentes, ezért az anyuka a gyermek lakásában folytatott tevékenységéből származó jövedelmét közteher-mentesen adhatja át gyermekének. Így legálisan és mégis a legoptimálisabb adóteherrel kerülhet át a gyermek bevételei közé az anyuka által megszerzett jövedelem!]

Rövidtávú lakáskiadás bérelt lakásban

Sokszor előfordul az az eset, hogy hosszútávon bérelt ingatlan kerül rövidtávú kiadásra a bérlő által – feltételezve, hogy a tulajdonos hozzájárul a tevékenység végzéséhez. Mint fent is láthattuk, ez esetben nem választható a tételes átalányadózás, ezért marad a másik két megoldás: vagy a tételes költségelszámolás vagy pedig a 10%-os költséghányad.

Jelen esetben nem kérdés, hogy a kettő közül a tételes költségelszámolást érdemes választani, hiszen a szálláshely-szolgáltatói tevékenység alapvetően is „költséges”, hiszen szemben a hosszútávú bérbeadással, rövidtávon a közüzemi díjakat is a tevékenységet végző fizeti, így várhatóan több lesz a költség, mint a bevétel 10%-a. Nem beszélve jelen esetben a bérleti díjról, ami igen csak nagy költségtényező.

Rövid- és hosszútávú lakáskiadás párhuzamos tevékenységként

Fontos szem előtt tartani azt a szabályt, hogy önálló tevékenységből származó jövedelmek esetén minden tevékenységre ugyanazt az adózási módot kell választani. Ha tehát rövidtávon is hasznosítjuk a lakásunkat és van egy másik lakás is, amit hosszútávon adunk bérbe, és a rövidtávra nem tudunk átalányadózást választani (ami különadózó jövedelemnek minősül), akkor mind a kiadás, mind pedig a bérbeadás is önálló tevékenységnek minősül, így mindkettőre ugyanaz az adózási mód választható: vagy a 10%-os költséghányad, vagy pedig a tételes költségelszámolás. És hogy melyik? Azt érdemes konkrétan kiszámolni az adott bevételek és kiadások tükrében, hiszen minden eset más és rengeteg befolyásoló tényezőt kell figyelembe venni.

Az egészségügyi hozzájárulás felső határa

Ha meghalljuk az „EHO felső határa” kifejezést, rögtön eszünkbe jut a „varázslatos” 450 ezer forint. Igen ám, de ne feledjük: ez a felső határ csak és kizárólag a 14%-os egészségügyi hozzájárulásnál jelent korlátot. A rövidtávú lakáskiadás esetén tételes költségelszámolást alkalmazóknál 27%-os EHO terheli a jövedelmet, így nem beszélhetünk felső határról sem.

Amikor mégis a tételes költségelszámolás éri meg jobban

Figyelembe véve a ma (még) 16%-os szja-t és a 27%-os EHO-t, a költségelszámolásnál jövedelem után fizetendő közteher 43%. A tételes átalányadó ezzel szemben csupán 32.000 Ft + 20% EHO (ami 32.000 x 20% = 6.400 Ft-ot jelent) szobánként, évente. Ez nagyon kedvező adózási mód azok számára, akik sok bevételt szereznek e tevékenységből. De nézzünk néhány esetet, amikor mégis a tételes átalányadózás választása éri meg jobban:

• Mivel a tételes átalányadó nem vehető időarányosan figyelembe, akkor is 38.400 Ft marad a közteher, ha év végén kezdjük meg a tevékenységet. Ez esetben mindenképp előzetesen érdemes kalkulálni a bevételeket és költségeket, mielőtt például decemberben „vakon” bejelölnénk az átalányadó választását a bejelentőlapon gondolván, hogy ez a legkedvezőbb adózási mód és nem figyelve a jogszabályok adta költségelszámolási lehetőségek kihasználására. Nem beszélve arról, hogy a kezdeti költségek olyan magasok lehetnek (a lakás berendezése, felszerelése, stb.), hogy könnyen kiderülhet, hogy az adónk még az átalányadó összegét sem éri el, vagy „mínuszos” lett az eredményünk és így nem is érte (volna) meg annak választása.

• Előfordulhat olyan eset, hogy a kiadott lakásba csak időszakonként várhatók vendégek. Például nyáron a fürdőhelyek környékén vagy épp télen, síszezonban. Előre nem tudni, mennyi bevételünk lesz, de biztosak lehetünk abban, hogy a rezsiköltségek az év egészében terhelni fognak, ha máshogy nem, alapdíjakat biztosan fizetni fog kelleni. Ilyen esetben nehéz megállapítani előre, hogy válasszuk-e az „olcsó” átalányadózást, de bizonyos esetekben a piaci körülményeket figyelembe véve könnyen tudunk kalkulálni egy várható eredményt.

Gyakorlati tapasztalataim alapján összegyűjtöttem néhány hasznos ötletet, mely sokat segíthet az adótervezésnél:

Adótervezési szempont a tételes átalányadó választásához

Becsüljük meg, hogy mennyi jövedelem (=bevételek és költségek különbözete) várható a tevékenységből, hiszen tisztában kell lenni azzal, hogy egy szobánál akkor éri meg a tételes költségelszámolás, ha az adó kevesebb, mint az átalányadózás közterhei (ami 38.400 Ft/szoba/év). Ha ezt az összeget visszaszámoljuk, akkor láthatjuk, hogy 89.302 Ft jövedelem esetén lesz a tételes költségelszámolás közterhe azonos a tételes átalányadózás közterhével szobánként (89.302 x 43% = 38.400 Ft). Ez pedig azt jelenti, hogy ha a szobánkénti jövedelem várhatóan eléri a 89.302 Ft-ot, akkor megéri a tételes átalányadózás, ha pedig ez alatt marad, akkor pedig a tételes költségelszámolás optimálisabb. (Figyelem, jövedelemről, nem pedig bevételről beszélünk!)

Adótervezési szempont a 10% költséghányad és a tételes költségelszámolás közötti választáshoz

A bevételeket kalkulálva és valószínűsítve a költségeket számoljuk össze, hogy a várható bevételeinknek hány százalékát teszik ki a várható költségek? Ha 10% alatt van, akkor érdemes a 10% költséghányadot alkalmazni, míg ha e fölötti mérték jön ki, akkor a tételes költségelszámolás a jövedelmezőbb.

Adótervezési szempont rövid- és hosszútávú kiadás esetére

Mint említettem, az önálló tevékenységből származó jövedelmek adózása egy adott magánszemélynél egy módszerrel kell, hogy történjen. Egy gyakorta felmerülő példa alapján határozzuk meg az optimális adózást abban az esetben, ha egy magánszemély hosszú- és rövidtávú bérbeadási tevékenységet is végez. Tételezzük fel, hogy rövidtávra nem választhatta a tételes átalányadózást, így mindkét tevékenységre vonatkozóan vagy a 10%-os költséghányad vagy pedig a tételes költségelszámolás választható.

Nagy általánosságban elmondható, hogy a hosszútávú bérbeadásnál kevés költség merül fel, így a 10%-os költséghányad választása gyakorta kedvezőbb. Rövidtávú kiadás esetén a költségek összege szinte biztosan meghaladja a bevétel 10%-át, ezért ott nagy valószínűséggel a tételes költségelszámolás választása a kedvezőbb.

Figyelemmel arra, hogy ugyanazon magánszemély a két tevékenység tekintetében egyfajta adózást választhat, ezért az a javaslatom, hogy a két tevékenység bevételeit és kiadásait egyszerre vegyük számba a tervezésnél (hiszen így kell majd megtenni az év végi bevallásban is) és ez alapján számoljuk ki, hogy az összes bevételnek hány százaléka lesz várhatóan a költség. Ha ez 10% alatt marad, akkor mindkét tevékenységre a 10%-os költséghányadot válasszuk, míg efölötti értéknél a tételes költségelszámolás jelent összességében ideális megoldást.

Számos egyéb szempontot lehet még megemlíteni és a kérdések sora talán sosem fogy el, de remélem a fentiek sokak számára jelentettek hasznos és új információt!

Publikálva: http://5percado.hu/rovidtavu-lakaskiadas-a-gyakorlatban-amire-sokan-nem-figyelnek/

* * *

 

A támogatás és adomány útvesztői könyvelői szemmel

Avagy mire figyeljünk az elszámoláskor?
Kis-Vén Valéria; Közzétéve: 2015. november 11.

Az év vége közeledtével egyre több adózó számolgatja a várható eredményét, illetve fizetendő éves adóit. Sokan döntenek úgy, hogy – lehetőségükhöz mérten – adományt, támogatást nyújtanak különféle alapítványoknak, szervezeteknek, akik a kapott összegeket „jó célra” fordítják.

A könyvelő pedig – sajnos – sok esetben a támogatásról csak akkor szerez tudomást, ha adott esetben a bankkivonatot könyvelve épp egy „kerek” összeg terhelését látja egy, a partnerek között sokszor meg sem található személy/szervezet számára. Mit teszünk ilyenkor?

Nyomozunk. Megkérdezzük az ügyfelet, kinek és miért utalt? Aztán tájékoztatjuk, hogy „ez nem így megy” és kérünk igazolást róla. De vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy a kapott igazolás megfelelő-e, egyáltalán elegendő-e? Elszámolhatjuk-e egyáltalán költségként az adott összeget, vagy nem? Csökkenthető-e az adóalap, és ha igen, mennyivel és milyen mértékig?

A téma ránézésre sem egyszerű. De mivel gyakorta hatalmas összegek juttatásáról van szó, melyeknek szintén óriási adócsökkentő hatása van, nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a teendőkkel, a feltételekkel mind könyvelőként, mint adományozóként, támogatóként. Kezdjük az elején!

Az adomány fogalma

Fontos megkülönböztetni, hogy a sokszor szinonimaként használt adomány és támogatás két eltérő fogalom. Egyszerűsítve elmondható, hogy a támogatás egy tágabb kategória, az adomány ennek egy része: olyan támogatás, ami adománynak minősül.

A TAO tv. 4. § 1/a pontjában találjuk az adomány fogalmát, melynek megértése első olvasatra bonyolultnak tűnhet. Az egyszerűbb megértés kedvéért válasszuk szét logikailag a jogszabály által leírt tartalmat:

Kinek és milyen célból adható adomány?

Kinek nyújtható adomány?	Milyen célból adható?
közhasznú szervezet részére	a törvényben meghatározott közhasznú tevékenysége támogatására
egyházi jogi személy részére	a törvényben meghatározott tevékenysége támogatására
közérdekű kötelezettségvállalás szervezőjének	közérdekű kötelezettségvállalás céljára

Mikor adható?

Az adóévben.

Hogyan adható?

Visszafizetési kötelezettség nélkül.

Milyen formában adható?

• támogatás
• juttatás
• térítés nélkül átadott eszköz (értéke: az eszköz könyv szerinti értéke)
• térítés nélkül nyújtott szolgáltatás (értéke: az eszköz bekerülési értéke).

Milyen feltétellel adható?

Ha az nem jelent az TAO törvényben meghatározottakon túl vagyoni előnyt az adományozónak, az adományozó tagjának vagy részvényesének, vezető tisztségviselőjének, felügyelőbizottsága vagy igazgatósága tagjának, könyvvizsgálójának, illetve ezen személyek vagy a természetes személy tag vagy részvényes közeli hozzátartozójának (nem minősül vagyoni előnynek az adományozó nevére, tevékenységére történő utalás).

A fentiekből látható, hogy milyen sok szempontnak kell megfelelni ahhoz, hogy egy juttatás adománynak minősüljön. Kiolvasható például az a cseppet sem elhanyagolható kitétel is, hogy egy közhasznú szervezet számára nyújtott juttatás nem minősül adománynak, ha azt a törvényben meghatározott közhasznú tevékenységén kívüli célból adják. Nem szabad elfeledkezni az időzítésről sem, mert az adóéven belül kell nyújtani az adományt ahhoz, hogy további adóelőnyt (is) szerezhessünk vele.

Az adózás előtti eredmény csökkentése

A TAO tv. 7. § (1) bek. z) pontja alapján csökkenti az adózás előtti eredményt a közhasznú szervezet – a közhasznú szervezettel kötött adományozási szerződés keretében, a Civil törvény szerinti – közhasznú tevékenység támogatására, a Magyar Kármentő Alapnak, a Nemzeti Kulturális Alapnak, illetve a felsőoktatási intézménynek felsőoktatási támogatási megállapodás keretében az adóévben visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értékének, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értékének

• 20 százaléka – tartós adományozási szerződés keretében 40 százaléka – közhasznú szervezet,
• 50 százaléka a Magyar Kármentő Alap és a Nemzeti Kulturális Alap,
• 50 százaléka felsőoktatási intézmény felsőoktatási támogatási megállapodás alapján történő támogatása esetén,

de együttesen legfeljebb az adózás előtti eredmény összege.

A fentiek alapján látható, hogy a közhasznú szervezetek támogatása esetén kizárólag a megjelölt jogszabályban definiált közhasznú tevékenység támogatása áll fenn az adóalap csökkentésének a lehetősége. Ez esetben a támogatás 20%-a, míg tartós adományozási szerződés esetén 40%-a csökkenti az adóalapot. A felsőoktatási intézmények támogatása esetén pedig felsőoktatási támogatási megállapodásra is szükség van.

Az idézett támogatások közül nem csak egy-egy nyújtható, hanem egyszerre akár mind is, viszont figyelni kell arra, hogy az összes említett juttatás együttesen nem szabad, hogy meghaladja az adózás előtti eredmény összegét.
Az adóalap-csökkentéshez szükséges igazolás

A TAO tv. 7. § (7) bekezdése alapján az adózó akkor csökkentheti az adózás előtti eredményt, ha rendelkezik a támogatott szervezetek által az adóalap megállapítása céljából kiállított igazolással, amely tartalmazza a kiállító és az adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, a támogatás, juttatás összegét, célját.

A fentiek alapján tehát fontos kitétel, hogy szükség van igazolásra, melyet az adóalap megállapítása céljából állítottak ki. Ennek a kitételnek a legegyszerűbben úgy tudunk megfelelni, ha az igazoláson feltüntetjük az igazolás kiállításának a célját és a jogszabályi hivatkozást. Ehhez nincs konkrét előírás, de például megfogalmazhatjuk az igazolás ezen részét a következők szerint is: „Jelen igazolás a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7.§ (1) bekezdés z) pontja alapján az adózás előtti eredmény csökkentése céljából került kiállításra.”

Az igazolásnak továbbá tartalmaznia kell az azonosító adatokat, így a kiállító és az adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, illetve a támogatás, juttatás összegét, célját. Az itt megjelölt „cél”-t viszont ne keverjük össze a fent részletezett céllal, mely az igazolás kiállításának céljára vonatkozott. Itt a támogatás, juttatás célját kéri feltüntetni a jogszabály.

A támogatás költségként való elszámolásának feltételei

Mikor számolhatjuk el költségként a fentieket és mikor nem? A TAO tv. 3. sz. mellékletének B/17.pontja alapján a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, ráfordításnak minősül az adóévben adomány jogcímen visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, feltéve, hogy az adózó rendelkezik az adóalap megállapítása céljából kiállított, a már hivatkozott azonosító adatokat tartalmazó igazolással.

Tehát, ha a korábban részletezett feltételeknek megfelelünk és az igazolásunk is (melyre az adóalap csökkentés miatt amúgy is szükségünk van) tartalmazza a fent idézett kötelező, minimális tartalmi elemeket, akkor elméletileg a nyújtott támogatás elszámolható a vállalkozás költségei között. Azért írom, hogy elvileg számolható csak el, mert találunk egy olyan részt is a mellékletben (konkrétan az A/13. pontban), mely a „nem a vállalkozás érdekében felmerült költségek” közt említi a következőket:
– az adózó által (a közhasznú szervezet kivételével) az adóévben nem adomány céljából, visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, véglegesen átadott pénzeszköz, a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke (ide nem értve az ÁFA törvény szerinti árumintát),
– az adózó által ellenérték nélkül átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege, az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke, valamint e juttatásokkal kapcsolatban ráfordításként elszámolt általános forgalmi adó,
feltéve, hogy a juttatás külföldi személy vagy az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű részére történik, vagy az adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, amelyet a beszámoló elkészítését követően nyilatkozat útján igazol.

Tehát, ha a korábbiak szerint elméletileg el is számolható költségként a juttatásunk, arra is érdemes odafigyelni, hogy nem tartozik-e véletlenül ez utóbb idézett kategóriába. Ha a támogatásunk nem a vállalkozás érdekében felmerült költség, akkor az adóalapunkat meg kell emelni vele. Lehet, hogy minden feltételnek megfelelünk, csak épp nyilatkozatunk nincs és akkor hiába az egész, merthogy az A/13. pont alapján láthatjuk, hogy nyilatkozatok meglétére is szükség van a költségként való elszámoláshoz. És ha szemfülesek vagyunk, a kiolvashatjuk a sorokból, hogy nem is egyet kell beszereznünk, hanem kettőt, hiszen:

• előzetes nyilatkozattal kell rendelkeznünk arról, miszerint a támogatásban részesülőnek várhatóan „a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív”. A jogszabály itt jövő időt használ, ez mutatja, hogy előzetesen kell beszereznünk az adott nyilatkozatot, melyben természetesen csak valószínűsíteni lehet a pozitív eredményt;
• utólagos nyilatkozatra is szükség van, hiszen a juttatásban részesülő a korábbi nyilatkozatát megerősíti, az ott leírtakat „a beszámoló elkészítését követően nyilatkozat útján igazol”-ja.

Láthatjuk, hogy mindkét feltételnek együttesen kell megfelelnünk, tehát nem elég egy nyilatkozat, hanem mindkét nyilatkozattal rendelkeznünk kell ahhoz, hogy a költségeink között el tudjuk számolni a támogatásunkat.

Publikálva: http://5percado.hu/a-tamogatas-es-adomany-utvesztoi-konyveloi-szemmel/

 

További információkat szeretne a vállalkozását érintő fontosabb jogszabályi változásokról?

Legyen ügyfelünk!

Ügyfeleinket folyamatosan tájékoztatjuk (személyesen, telefonon, vagy e-mailben) a vállalkozását érintő törvényi előírásokról, fontosabb jogszabályi változásokról!

Copyright © 2011 - All Rights Reserved - Ammonia